Rozványi Vilmos: A magvető töprengése

Karom a vetés ívét szabja,
tavalyi termés gazdagabbja rezeg
kezemben: dobjam-e,
a föld méhébe lopjam-e ?

Tudom, hogy mit vetek .. .
Magam'! Minden búzámon rajt a van
hitem, válságom, gondom, harcom
s — életet hívő emberarcom.

De hogyan újulok a rögből ?
A Végtelenből és Örökből
tudom-e én egy percbe mérni,
mit az Űr bennem akar élni?

Mert Ő akarta: legyek itten
ember, — egy pillanatnyi Isten,
s ideadta lelkemül arcát
élnem az anyagélet harcát.

Vessek-e hát?
Merjek-c vetni?
Tudtam-e magam' jói szeretni?
Nem tört-e hazugságok körme
sírásomba, vagy örömömbe ?

Am itt az öröm nem öröm még,
topog az élet kis körön még,
meddő kín aranyban és vérben;
hát inkább az én nevetésem!

Vagy a ti sírástokat halljam?
keselyvijjogást zivatarban
magatok fölött és egymáson?
Akkor inkább az én sírásom!

Vetek!. . . Az Ember fia lettem,
mert törvénye szerint szerettem
s mindig az Ő arcát vigyáztam
ha az örömben, ha sírásban.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf