Kiss Menyhért: Utóhang
A szívem hárfa, rajta lágyan
Csendülnek bánatos dalok:
Összecsukódott fáradt szárnyam,
És mindig szomorú vagyok.
A dal, a ritmus kifogyóban,
Egy-két húr sír még csöndesen:
Valakit vártam valahonnan,
Aki nem jön el sohasem…
A szívem hárfa, titkos méla,
Angyalkéz tépi szenvedőn,
Éjféli órán villan néha
Én szép, hófehér szeretőm.
Sápadtan, búsan néz a húrra.
«Te vagy!» - s a szívem felsajog;
A kísértő köd halkan súgja:
«Villódzó fantom, árny vagyok»…