Marconnay Tibor: Hadd csókoljak egy dalt az ajkadra

A ködös, bús kavargó reggelen
ó állj mellém és jer velem.
S hadd, hogy egész nap ott legyek veled
hogy a gyötrelmet elfeledd,
hogy elfeledd.

És este, amikor rétekre hull a dér
és szörnyek árnya a szívedhez ér,
ó, hadd legyen lelked kinyitva,
hadd csókoljak egy dalt az ajkaidra,
tavasz dalát, mely mindenütt kísér,
eredbe zsong és piros, mint a vér,
és piros, mint a vér.

1925