Pásztor Árpád: Az új tavasz örömei

Üljetek örömünnepet,
A nagy festő megérkezett,
Ecsetjétől a barackfagalyon
Fehér csipkét csókol a fuvalom.
A Gellérthegy tar sziklafalain
Rózsás foltokkal tarkált zöld a szín,
Ragyog az ég a Kelenföld felett…
Üljetek örömünnepet!

A szívünk is száz színt terem,
Beszínezi a szerelem,
De te vagy a nap, én szép angyalom,
Sugárzásod bont színt vak tájakon.
Ha te nem volnál, mi lenne velem?
Holt szó volna tavasz és szerelem.
Jer, vágjunk át a hídon, hegyeken,
A szívünk is száz színt terem.

A vén Gellért-szobor alatt
Hadd csókolom meg ajkadat.
Dél van… Nem járkál erre senki most,
Csak messziről halljuk a villamost.
Csenget kettőt… S zengőn viszi a sin.
Égjen, ujjongjon hát most mind a szín.
Lepje el Pestet aranyáradat,
A vén Gellért-szobor alatt.

1910