Flórián Tibor: Keletről jöttem

Felhők szállnak, szél zúg fölöttem,
barbár vagyok, keletről jöttem.
A valónál szebb volt az álmom,
ólban lakom, nyakamon járom.
Hittem egykor a bölcs nyugatban,
dán polgárban, bajor parasztban,
híres szerekben, tudósokban
és ördögűző orvosokban.
Hittem, hogy itt nagyobb a szellem,
de a gép volt több, nem a jellem.
A bálvány-világ összeomlott,
törpe lett, keserű és romlott.
Morc a nap, a hold halott király,
rút ragadozó csak a sirály.

Barbár vagyok, keletről jöttem,
ítél nyugat, ítélj fölöttem!
Mióta emberé az élet,
itt éltem a földön tevéled,
titkos erőknek áramában,
egy akolban és egy világban.
A bőröm színe, mint a tied,
hitemet te éppen úgy hiszed,
de ha néger, vagy sárga lennék,
Istenhez úgy is veled mennék.
Ha eljönne a nagy ítélet,
kérném: ne büntessenek téged.
Itt hagytál veszni idegenben,
s nem ismertél föl soha engem.

Barbár vagyok, keletről jöttem,
ítél nyugat, ítélj fölöttem!
Cigánynak, vad pásztornak néztél,
megbocsátom már, hogy lenéztél.
Te voltál férfi, én kisfiú,
Istenem, az ember mily hiú.
Nem ismeri csak háza táját,
saját földrajzát, kertjét, fáját,
de ítél sors, élet s nép fölött,
álmodik büszkén a fal mögött.
Mert csak kis nép lesi, tanulja
a titkot, a nagy mindig unja,
folyót, hegyeket összezavar,
egy előtte a hun s az avar,
a Duna zúg Bukarest alatt,
s a perzsa a Donból fog halat,
Buddha hajdan Pekingben lakott,
s Laotsze Mekkában oktatott.

Barbár vagyok, keletről jöttem;
ítél nyugat, ítélj fölöttem!
Kérdezd, mi voltam? Piutokrata,
kommunista, vagy demokrata?
Vallásom, házam, nem vagyok árva?
Voltam-e más bűnéért bezárva?
De mi közöm hozzá, mit akarsz:
faggatsz, vagy csak játszani akarsz?
Ember vagyok, békés és szabad.
Nem öltem s csak hallgatnom szabad.
Utáltam a rendszert, kalodát,
rendet szerettem s nem babonát.
Fényre lestem, eszmét vigyáztam,
és nem álltam feszes vigyázzban.
Tagja nem voltam soha pártnak
és nem hazudtam az apámnak.
Testvér a svéddel és arabbal,
koldussal, pappal, árva rabbal.
Ember vagyok s az ember szabad,
kiáltanék s szólnom se szabad.

Hittem egykor a bölcs nyugatban,
frank polgárban, belga parasztban,
híres szerekben, tudósokban
és ördögűző orvosokban.
De a bálvány múlt összeomlott,
keserű lett, sötét és romlott.
Ítélj nyugat, ítélj fölöttem,
barbár vagyok, keletről jöttem.
De amíg emberé az élet,
itt élek a földön tevéled,
titkos erőknek áramában,
egy akolban és egy világban!