Marconnay Tibor: Egyesülés

(Jelenés a hómezőn)

Sóvár karod szerelmes rezzenése
most is kísért havas télen keresztül;
illatot szór szelek szálló ölébe:
s szívemben ég az emlék. Mindenestül.

Világgá lendül vágyam reszketése.
Mezőn látlak mezőnek, messze útnak
s lila-árnyas, dús-csipkés hó fehérje:
keblem fehérje a szívembe duzzad.

A finom, árnyas, gyöngyházhamvú tájon
opál kebled fénylőn bimbózni látom
s drágamívű öved a büszke híd.

Fehérlő térded: halmok édes álma
S szenedbe nézek: mennybe, kék virágba
és kárognak fekete fürtjeid.

1925