Gaál Áron: Sorsodba karcolva

Amit az ablak jegébe
karcolsz könnyű kézzel,
egy januári reggelen,
a finom ívű ábrák
korbácsütéseit viseli hátán,
nyáron is az üveg.
S ahogy rásüt a Nap,
a fával megosztott felület,
a váratlan hevületben,
szemedben olyan lesz,
akár a feszület.
Így tárja fel hegeit a lélek,
és rettegi a telet,
mert megszenveded magadban te is,
a teremtő, könnyű kezek
körmével sorsodba karcolt,
életet.

1990. január 2. Jászfalu