Hangay Sándor: Mit álmodsz édes?

Mit álmodsz Édes, csóktalan sok éjen,
Mikor a könnyes vágyódás elaltat?
Zendülés régi nászi muzsikája
A fehér arcú szótalan falaknak?

Hálószobánknak sok-sok meghitt tárgya
Mesél-e rólam csókos szép mesét?
Míg messze Tőled szegény katonádnak
Csapzott haját a szél kuszálja szét.

Hallod-e hangját száz és száz harangnak?
Vágyam harangoz: biz… bam… zúg a dal.
Karom kitárom… suttognék füledbe,
De szomjas szóm az éjszakába hal.

És meghal minden forró ölelésem…
De árva lelkem ölelőn fon át,
Míg imádkozva föltekint az égre
Szép drága asszony, a Te katonád!

Szávapart, 1915.