Erdős Renée: Nem ismerem a boldogságot

Nem ismerem a boldogságot,
Tündöklő arcát nem láttam soha.
Félek, hogyha előmbe jőne egykor
S rám mosolyogna nyájas-szelíden:
Hátat fordítanék neki.

Nem ismerem a boldogságot,
Csengő szavát nem hallotta soah.
Félek, hogy egyszer, ha utamba téved
S neven szólít, én föl nem ismerem
S durván kiáltok rá: eredj utamból!

Nem ismerem a boldogságot,
De hogyha a Te arcod ölti fel,
Ha szemeiddel mosolyog reám,
Ha a Te hangod csendül meg szavában,
Felismerem legott – s elé borulva
A hála hangján, szívrepesve
Mondom neki: légy üdvöz százezerszer!
Isten hozott! Oly régen vártalak!