Komáromi szép lány

                                 Magyar népballada

Folydogál, folydogál a szép Duna vize, –
Azon mén, azon mén egy szép arany gálya,
Abba van, abba van egy csúf török vajda.

Arra mén, arra mén, komáromi szép lány, –
Két korsót karjára, úgy mén a Dunára.

– Adjál vizet, adjál, komáromi szép lány!
– Hogy’ adjak, hogy’ adjak, te csúf török vajda
Te Duna közepén, én a Duna szélin!

Nyújtja a korsaját: fogja fehér karját,
Rántja a gályára, gálya tetejire.

– Ölelj meg hát engem, komáromi szép lány!
– Öleljen meg téged pokolbéli sátán!

– Csókolj meg hát engem, komáromi szép lány!
– Csókoljon meg téged pokolbéli sátátn!

– Feküdj le hát mellém, komáromi szép lány!
– Feküdjön le melléd magyarok fegyvere!

Dunának feneke: koporsóm feneke…
Dunának két széle: koporsóm két széle…

Dunának habjai: az én szemfödelem…
Dunának halai: koporsóm szögei…

Dunai halacskák: az én siratóim…
Az égi madárkák: az én éneklőim…

Halászok, halászok, dunai halászok,
Csütörtökön délre engem kifogjatok,
Engem kifogjatok, el is temessetek!

Ruháim, ruháim, legszebbik ruháim,
Szögrül lehulljatok, összeboruljatok,
Úgy tudja meg anyám, hogy engem sirattok!…

Magyarszentmihály, Torontál megye; gyűjtötte: Kálmány Lajos