Muskátli - 2014.10.

muskatli

 

muskatli
Melléklet jó gyermekeknek

2014. október / I. évfolyam / 2. szám

 


Kedves Gyerekek és Örökgyerekek! A Szózat havonta megjelenő elektronikus folyóirat oldalain kis Olvasóinknak is szeretnénk kedveskedni.
Pósa Lajost, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtőjét és gyermeklapját, Az Én Ujságomat hívom segítségül, de új tartalmak is helyet kapnak.  
Száz év elteltével még mindig aktuális, időtálló és lélekemelő az egykori sárga lapok tartalma és közlendője. Fogadjátok szeretettel, s emlékezzetek jó szívvel a száz éve elhunyt költőre, szerkesztőre.

 


HÓNAPVERS

Pósa Lajos: Október hatodikán

Tizenhárom csillag
Tizenhárom csillag ragyog
Arad felett az égen,
Ott vigyáznak a magyarra
Az igazság, a szabadság nevében.

Integet is a mi fényes
Tizenhárom csillagunk…
Értjük, értjük, mit beszéltek!
A hazáért, ha kell, mi is meghalunk!

Mit suttog az őszi szellő?
Mit suttog az őszi szellő
Az aradi síkon?
Azt suttogja, azt zokogja:
Fű, fa, levél sírjon.

Azt zokogja, hogy minden szem
Boruljon ma könnybe;
Induljon meg millió szív
Fájdalmának gyöngye.

Tündökölve szálljon mind a
Vértanúk szobrára!
Takarja be a magyar föld
Harmatos virága!

Az aradi tizenhárom
Az aradi tizenhárom
Ül az Isten jobbján…
Kérve kérik: függjön szeme
A magyarok sorsán.

Szól az Isten: „Látom mindig!
Honszerető nemzet!
Koszorút fon fejetekre…
Soha el nem veszhet!”

Forrás: Az Én Ujságom XVI. évfolyam 41. száma (1905. október 8.)

 

arad13Az aradi vértanúk: Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos.
Ugyanazon a napon, 1849. október 6-án végezték ki az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost, Pesten.


 

EMLÉKNAPOK

Október 

Fekete hal – Mindszent hava – Skorpió hava – Őszhó – Magvető (Begyűjtés) - Halak

Népi jóslat: Zivataros október esetén hideg, szeles telünk lesz, illetve kifejezetten februárban lesz hideg, ha az október még meleg. Az októberi hideg szelek viszont enyhe januárt hoznak.


  • 
Október 01.     
    – 1975-től a zene világnapja
    – 1991-től az idősek világnapja
    – 1579-ben, 435 éve megérkeznek az első jezsuita  szerzetesek Kolozsvárra
  • Október 02.     
    – 1604-ben, 410 éve kitör a Bocskai-felkelés
Október 05.     
    – 1966-tól az állatok világnapja
    – 1864–ben, 150 éve elhunyt Madách Imre író, költő, drámaíró, ügyvéd, politikus
  • Október 06.     
    – nemzeti gyásznap

    – 1849-ben, 165 éve végezték ki az aradi vértanúkat
  • Október 08.     
    – madárfigyelő világnap

    – 1896 óta a Magyarok Nagyasszonyának ünnepe
  • Október 9.    
    – 1764-ben, 250 éve született Katona Mihály református lelkész, nemzetközi elismertségű földrajztudós, a kort foglalkoztató csillagászati kérdések legjelentősebb magyar szakértője
  • Október 10.     
    – 1994 óta a lelki egészség világnapja
  • Október 15.     
    – a falusi nők és az ölelés világnapja
  • Október 17.     
    – a szegénység elleni küzdelem világnapja
  • Október 18.     
    – 2002 óta a magyar festészet napja, Szent Lukács névnapján, aki a festők védőszentje
  • Október 20.     
    – 1554-ben, 460 éve született Balassi Bálint költő, katonatiszt († 1594)

    – Szent Vendel napja
    – Szent Vendel a jószágtartó gazdák, pásztorok, juhászok védőszentje
  • Október 21.     
    – Orsolya nap
    Népi jóslat:     A hajdúböszörményi pásztorok úgy tartották, ha ilyenkor szép (napos) az idő, akkor az karácsonyig meg is marad. Úgy vélték, amilyen Orsolya-napkor az idő, olyan lesz a tél.
  • Október 23.     
    – nemzeti ünnepe – az 1956-os forradalom kitörése

    – 1964 – A TV Maci hivatalos születésnapja
  • Október 24.     
    – a Magyar Operett Napja (2002 óta, Kálmán Imre születésnapja 1882-ben és Lehár Ferenc halálának napja 1948-ban)
  • Október 26.     
    – nyári időszámítás vége
    Népi jóslat:     Ha Dömötör ünnepén hideg szél fúj, hideg télre számítsunk.
  • Október 27.     
    – iskolai könyvtárak világnapja
    
– 1759-ben, 255 éve született Kazinczy Ferenc író, költő, szerkesztő.
  • Október 28.     
    – Simon Júda – az első télkezdő nap, egykor a marhabehajtás utolsó napja
    Népi jóslat:     Eljön a Simon, Júdás, dideregve fázik a gulyás.
    – 2002-től az Animáció Világnapja, megünneplését az ASIFA nemzetközi szervezete kezdeményezte
  • Október 31.    
    – a reformáció ünnepe
    
– az iskolai könyvtárak világnapja

    – takarékossági világnap

 

VALÓSMESE

Egri György:
Kákán király meg a számoló tudós

Saru a talpán, hét szög a sarkán, egyszer egy vendég kopogtatott be Kákán királyhoz.
Én vagyok a számok
Híre nagy tudósa,
Kürtöli is rólam
Jákóhalma, Dósa
Széjjel darabolni,
Össze tenni-venni:
Nekem a milliom
Annyi, mint a semmi.
Ide is eljöttem
Nagy tudományommal,
Teletömött zacskó
Vágott dohányommal.
Itt vagyon a táblám,
Itt vagyon a krétám…
Lenn-e szüksége
Fölségednek én rám?
- Kapóra jöttél, számok nagy tudósa! - mondta Kákán király. – Éppen nyakig vagyunk a számadásban: el fog kelni a segítséged. Hanem hát mielőtt bele vágnánk a dologba, bizony, előbb csak kipróbálom a nagy tudományod. Szó ide, szó oda: nekem már ez a szokásom.
- Állok elébe, felséges királyom!
A számoló tudós maga elé tette a tábláját, kezébe vette a krétáját. Várta a fogas kérdést nagy magabíztában.
Azt mondja a király:
- Nos hát, jó tudósom! Hány esztendős lehet az én kihajti-behajti pásztorom? Ma három éve, hogy megérte a tizenötödik születésnapját.
Elneveti magát a számoló tudós.
- Sarumtól kérdezz, felség, ilyen semmiséget! Hány éves lenne kihajti-behajti pásztorod: ha ne, tizennyolc éves!
- Csalódol, jó tudósom! Mert bizony az már hatvanhárom éves. Szökő évben született, februárnak a huszonkilencedik napjában. Minden négy esztendőben volt egyszer születése napja. Tizenötször négy: hatvan… meg három: hatvanhárom esztendős.
Elröstellte magát a számoló tudós. Egy ing-gallér, egyszáz tallér! Itten résen kell állnia az emberfiának! Összeráncolta a magad homlokát, úgy nézett elébe a második kérdésnek.
A király feladta a másik kérdést.
- Az én Szuszogó hoppmesterem négyszer oly étkű, mint Nyurga fullajtárom. Ha Nyurga fullajtárom egy tojást bír megenni éhhomra: Szuszogó hoppmesterem hányat bír megenni, ugyancsak éhhomra?
Bármily komoly képet vágott is a számoló tudós, megint csak elnevette magát.
- No, ezt ugyan a süvegem is meg tudná mondani, felséges uram! Mert hány tujást bír megenni Szuszogó barátom: ha nem négyet!
- Megint csalódol, jó tudósom! – mondja a király. – Nem bír biz az megenni többet egynél. Mert a második tojást már az elsőre enné, nem éhhomra.
A számláló tudós most még jobban elröstelte magát. Két ing-gallér, kétszáz tallér! Itten mindjárt vége a becsületnek, ha sarokra nem áll az emberfia! Végig simította keményen a tarkóját, úgy nézett elébe a harmadik kérdésnek.
A király pedig feladta a harmadik kérdést.
- Számláló tudósom, számítsd ki nékem: hányat lép a veréb egy esztendőben?
No de most már nekifeküdt a számoló tudós a számításnak. Kopogott a fekete táblán a fehér kréta. Gömbölyödtek az egymás mellé és alá írt számok. Egy-egy ákom-bákom rendet lekapott a vizes szivacs … új rendek kerültek széltébe-hosszába. Addig-addig, hogy egyszer csak kész lett a nagy számadás. A tudós örömmel bökte ujját a méter hosszú számsorra.
- Ennyit és ennyit lép a veréb egy esztendőben!
- Nem lép biz az egyet sem – mondja a király. Mert hát a veréb csak ugrálni és nem lépni szokott, számoló tudósom. Mivel pedig három kérdésem közül egyre sem tudtál megfelelni: beláthatod, hogy itt hasznod nem vehetem. Annak okáért: kétszerkettő négy – jobb ha odább mégy.
Mit tehetett a híres számoló tudós?
Kriksz-krakszot vont a fehér krétával a fekete táblára.
    Vette a zacskóját
    Vágott dohányával!
S tovább állott szépen
Nagy tudományával.

Forrás: Az Én Ujságom XVI. évfolyam 42. száma (1905. október 15.)

A szerzőt, Egri Györgyöt Pósa Lajos fedezte fel.
Az alábbi levelet Lukácsi László nyugalmazott könyvtáros kutatta ki:
„Tisztelt Uram! Ritkán írok valakinek levelet. Ember legyen a talpán, aki engem levélírásra tud serkenteni. De Önnek írok, mert a szívem jobb érzése, a lelkem szebb gondolkozása késztet rá. Rég nem szerzett nekem annyi gyönyörűséget író, mint Egri György, Ön nemcsak egy párját ritkító szép talentum, tele naivitással, eredetiséggel, de egy kész, bevégzett művész is, aki vaskézzel formálja meg, amit kigondolt, amit érez. Nem szószátyárkodik, mint sokan. Tért nyitok Önnek bőségesen, hogy tehetsége kibontakozzék teljes pompájában. Szívesen közlök, akár minden héten valamit. Nagyon szeretem az olyan öt-hat oldalas meséket, történeteket, mint az utóbbiak. írjon, Uram írjon! Bennem megtalálja méltányolóját. Ha egy kötetre való összegyűlt, gondoskodom arról is, hogy könyv alakban megjelenhessen. Gondoskodom kiadóról. Fogadja el szívesen az itt küldött 60,- Ft-ot eddig küldött meséiért, mint amilyen kész örömmel küldöm. Számítson barátai közé. Vagyok igaz híve: Pósa Lajos, az Én Újságom szerkesztője. ”
Ezzel Egri György írói neve meg volt alapozva, s nagyon sok meséjével találkozhatunk Az Én Ujságom hasábjain is. 2014. szeptember 26-án a Pósa Lajos emlékezetei – Emléktár című kiadvány jászberényi bemutatóján rá is emlékeztünk. Lukácsi László Jászalsószentgyörgyről részt vett az emlékműsoron.


szoborkoltonTALÁLÓS KÉRDÉS


Ki volt Murád pasa, aki 165 évvel ezelőtt szeptember 17-én tért át a muzulmán hitre?

A megfejtéseket a  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre még mindig várjuk október 28-ig. Egy szerencsés kis Olvasónk könyvjutalomban részesül. Segítségül egy frissen, az erdélyi Koltón szeptemberben felavatott szoborképét is közreadjuk.


PÓSA BÁCSI TARSOLYÁBÓL


Gondolatok
Ambrus diák:
Jó a szőlő lágy kenyérrel!

Nyájas ősznek napsugárra
Szórja csókját fűre-fára
Sütkérezik még a bogér
De a levél már hulldogál.

Még mosolyog a viola,
De oly bús már a mosolya.
Érzi: vége van a nyárnak…
A levelek hulldogálnak.

Őszi napnak verőfénye
Csókot szór a venyigére;
Isten keze mit ráfűzött,
Szedik már az édes fürtöt.

Szüreti dal zeng vidáman
A mosolygó hervadásban;
Gyerek mondja szerteszéjjel:
Jó a szőlő lágy kenyérrel!

Közmondások

Herman Ottó:
A magyar nép és a madár

Nem igen van a földkerekségnek oly népe, amely a madár életének a megvigyázásában és magyarázásban vetekedhetnék a magyarral.
Nagy mondás; de be is bizonyítjuk.
A nép tudása és bölcsessége őseredetű példabeszédben nyitja legszebb virágát. A példabeszéd pedig nemzedékek tapasztalásának világos tanúságtétele.
Ezért intés a nagyralátó, de dologtalan lusta embernek ez a mondás:
Senkinek sem röpül a szájába a sült galamb.
És milyen mélyre vág a példaszó:
Szegény úrnak galambdúc a mészárszéke.
Bizony, ha elprédálta ökrét, ha kerüli a munkát, még ezen alul s süllyedhet, de bezzeg nemcsak az úr, hanem a legkisebb gazda is, ha préda.
Sok lúd disznót győz.
Ez arról is szól, hogy a gyenge, nagy számban egyesülve, letorkolhatja az erőset.
Bevégzem a sort a szalmafedelű viskók leghívebb barátjával, a háznép gyönyörűségével, a füsti fecskével, mely istállóba, eresz alá, de még a kürtőbe is építkezik. Bizodalmas barátsággal tekint a ház életébe. Szemed láttára költi ki és neveli fel kicsinyeit. Elszáll télire délszaki vidék messze távolába. De hűségesen visszatér régi fészkéhez, hogy újból gyönyörködtessen nyilaló röpülésével, fiainak ápolásával, etetésével, de azzal az egyszerű dalával is, amely már hajnal hasadtával hangzik föl és így kezdődik:
Kicsit a kicsinek, nagyot a többinek.
Minden családos ember számára ez a legdrágább példa.

Forrás: Az Én Ujságom XVI. évfolyam 40. száma (1905. október 1.)

 

IMÁDSÁG

Pósa Lajos: Áldd meg, Atyám!

Áldd meg, Atyám, akik a hazáért élnek,
Kik javát munkálják Árpád nemzetének!
Tartsd felettük mindig oltalmazó karod…
Útjokon virág nő, hogyha te akarod.

Áldd meg, Atyám, akik a hazáért halta!
Te tudod legjobban: hol, merre porladnak?
Függjön szemed rajtuk mennyei lakodból,
Fonj koszorút nekik fényes csillagokból!

Forrás: Az Én Ujságom XVI. évfolyam 40. száma (1905. október 1.)


EMLÉKEZÉS

Pósa Lajos : Halottak napján

Elbolyong ma lelkem erdőn-mezőn szerte,
Száll besüppedt sírról korhadt fakeresztre.

Itt is, ott is egy-egy névtelen hős sírja,
Hova hulló könnyét csak a felhő sírja.

Szállj el, lelkem, szállj el! Borulj oda rája!
Fölsír a szabadság porló katonája.

Minden sóhajtása egy-egy szemrehányás,
Minden sóhajtása a hazára áldás.

Sóhajt a századik, ezredik sírhalom...
Odalenn a völgyben, fenn a domboldalon.

S lelkem elé tárul a haza szent földje
Horpadozó sírral sűrűen befödve.

Korhadt fakeresztek búsan integetnek
Mormoló víz partján s ormán a hegyeknek.

Szállj el, lelkem, szállj el! Borulj oda rája,
Minden névtelen hős elhagyott sírjára.

Ejts rá egy-egy könnyet s egy-egy szál virágot...
Ki a honért halt meg, százszor legyen áldott!

Forrás: Az Én Ujságom XVI. évfolyam 44. száma (1905. október 29.)


IRODALOM

Balassi Bálint:
EGY TÖRÖK ÉNEK: "BEN SEYRANA GIDER IKEN"
a nótája is az

1 

Minap múlatni mentemben

Jöve két kegyes előmben,

Egyik monda: Hallád, legény,

Melyikünk szebb, ez-é vagy én?

2 

Felelém: Ez szót nem fejtem,

Vétekben én nem leledzem,

Nem akarok megfelelnem,

Mind szépnek tetszetek nékem.

3 

Néktek szemetek fekete,

Két-két narancs kebletekbe,

Vagytok szépek személytekbe,

Édesek beszédetekbe.

4 

Monda ismét: Kérdlek téged,

Melyinket vennéd inkább meg?

Melyinkért adnád több pénzed?

Mondd igazán feleleted!

5 

De imhol néktek az igaz,

Szépségtekről rövid válasz,

Szömölcsöt visel mellyén az;

Azki legszebb, kisebbik az.

Báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (eredetileg Balassa vagy Balássa, Balázsa; Zólyom, 1554. október 20. – Esztergom-Szentkirály, 1594. május 30.) magyar költő, törökverő katona. A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa.

 

gyoltsos

MAGYAR-MAGYAR SZÓTÁR

Ki a fullajtár?
A most közöltek közül, hol, melyik versben vagy mesében említjük a fullajtárt? S mit jelent a fullajtár szó?

A megfejtéseket a  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre küldjétek október 28-ig. Egy szerencsés kis Olvasónk könyvjutalomban részesül.

A szeptemberi szójátékunkhoz ugyan nem érkezett megfejtés, de mi ajándékba közlünk egy kedves képet a gyolcsos tótról.


TERMÉSZET


Herman Ottóné:
Diószüret

Bár ki mit mond, hogy mi jó,
Nincs jobb, mint a friss dió.
Én mondom, mert szeretem.
Nektek nem kell? Nem hiszem!

Van nekünk három kedves diófánk; bizony már jó öregecskék. Nem sok dió telik tőlük. Hej, pedig de csak jó az a friss dió – persze, lágy kenyérrel; hát még mézzel, hát még muskotály szőlővel! Ugye-e!?
No, hát az idén még a szokottnál is kedvesebb termett a mi három becsületes, vén diófánkon. Rossz idő járt a diótermésre.
Én meg csak lesem, csak várom már egy idő óta, mikor lehet azt a szűk kis termést leszüretelni.
Eközben pedig észreveszem, hogy az én dióm – noha én nem szedem, a Zsuzsi se szedi, meg az Ágnes se – csak fogy, fogydogál. A fa alatt pedig ott hever a sok üres zöld dióburok, meg itt-ott egy-két finom kilyukasztott érett dió is.
- No már – kérdem én, - ki látott ilyen furcsaságot?
- Én láttam, - mondja a nagy szakállú vadász bácsi, aki hej, sok mindent látott már életében. Tessék csak meglesni alkonyatkor, vagy akár korán reggel, majd kisül szépen, hogy ki dézsmálja a diót.
- Hát ugyan ki?
- Nem mondom meg, csak egy találós mesét mondok. Aki tudja, találja ki, ha megtudta – találja ki:
Nincsen szárnya, még repül;
Szabadságnak jaj, hogy örül!
Fán lakik, de nem madár;
Odúja van, abba’ hál;
Az a téli lakása,
Abba gyűjti rakásra.
Egy kis apó meg az anyó
A friss diót – de csak ha jó!
Hegyes füle, lompos farka,
Nincsen tolla, nem is tarka.
Négy lába van; találd ki
Nevét a szádon szalajts ki!
Szaporán gyerekek, egy, kettő! Találjátok ki: micsoda repülő állat lehet az, amelyeknek se szárnya, se tolla, négy a lába s hegyes két füle, lompos farkincája is van neki. Fán lakik, röpül is, még sem madár a hamis.
Én kitaláltam ám rögvest a nagy lompos farkincájáról.
Mókus! A bizony! Mókus apó, mókus anyó. Az a kedves, fürge, bohókás kis jószág, amelyet sokan kalitkában, fogságban is tartanak.
Pedig biz az elég kegyetlenség, mert a szabadságot mindenek felett szereti szegényke.
El is meséltem én egyszer már régen nektek két ki mókus: a Cinci meg a Ponci esetét, melyek szintén kalitkában szenvedtek. A pákosztos cirmos, a Mic-mic szabadította ki őket, biz’ nem valami jó indulatból, hanem mert mókusmájra fájt vón’ a foga. De a két kis rab megszabadult! Hogy ujjongtak, hogy hancúroztak széles jó kedvükben.
Meglesem én azt a diómester, gondoltam én most magamban.
Meg is lestem, meg se bántam, mert olyan jól mulattam, akár csak egy cirkuszelőadáson. Még annál is jobban.
Kora reggel meghúzódtam a jázminbokor sűrűjében és csendesen vártam. Nem sokáig kellett várni.
Az átelleni fenyő rojtos ága himbálózni kezdett, amint mókus úrfi – honnan, honnan nem – rajta termett. Aztán sorban a szomszédos fenyőgallyak lódultak meg, úgy röpült a mókus egyikről a másikra, minta igazán szárnya lett volna. Pedig nem volt annak még egy makula-mákszemnyi sem.
Végre a fa derekán lekúszott a gyöpre mókus úrfi, hogy a diófához átmehessen. A nagy, lompos farkát egyenest, kinyújtva vitte; a selymes hosszú szőre úgy lengedezett rajta, mint a nagyanyó kendőjén a rojt. A bundája színe vörhenyes barna volt a kis lurkónak, a két fekete szeme meg csak úgy csillogott az elevenségtől.
Ahogy felsuhan a diófára, hát csak nyomban ott terem a társa. Az is a pázsiton ment át, jól megnézhettem, szakasztott olyan volt, mint a párja, csakhogy ennek más színű volt a bundácskája. Szép sötét szürke, fényes.
No, aztán kezdődött a lakmározás.
Úgy megfogták, úgy kihámozták a diót a nyers, zöld héjából, mintha két kezük lett volna első lábuk helyett.
Akkor elkezdték éles, hegyes fogacskáikkal rágni, fúrni, reszelni a keményjét, addig-addig, mg az édes, ennivaló beléhez nem jutottak.
Eszembe se jutott sajnálni tőlük, olyan aranyosak voltak…
Végre, jóllakva, ismét lekúsztak a gyöpre. De a foguk közt egy-egy diót hoztak magukkal.
Most aztán a pázsiton szemben álltak. Min a kettő fölkunkorította a farkincáját, ami a mókuséknál, úgy látszik, azt jelenti, hogy: hajrá! Mulassunk.
Először a diót gurigatták:
Fogd el, pajti, jobbra bal,
Ha elejted, az se baj… hopp!
Mire a másik nagy cincogva:
Csípd el, pajti, balra jobb,
Ha elgurul, annál jobb … hopp!
Giri-guri-gurigáztak, cini-cini-cincogtak, ölre mentek, birkóztak, hemperegtek, futkostak, mint két kis haszontalan kölyökmacska.
Ennek aztán már a madarak is neszét vették.
A cinege úrfi abba hagyta a fürdést, csuszka néne a keresgélést, a vörösbegy nagysága a hajbókolást, még füstike asszonyság is kiejtette az érett bodzabogyót a szájából azonmód, feketére mázolt csőre sietett a többi után, hogy a mulatságból kivegye a részét. No lesz mit csörögni holnap a szarkánénak is.
Körültek a gallyakon s vígan csiripelve, szárnyacskájukkal tapsikolva biztatták a két kis birkózót.
A cinege: Csincseri, csalvér/Lám a vörös többet ér!
A füstike: De a szürke olyan fürge, / Nézd, hogy forog, mint az ürge.
A csuszka: Hopp! Te szürke, ne hagyd magad… /Nézd, a vörös fülön ragad!
A vörösbegy: Én a szürkét nem bánom. / Hát már vége? … Sajnálom.
Mert a két mókus hirtelen csak fölkapta a két dióját s az ágakon át úgy elröpült, mint a szél.
Bizony én magam is sajnáltam, hogy vége volt a mókus-színháznak. Úgy megnevetettek, hogy a könnyem is kicsordult. Nem adtam volna egy véka dióért, hogy láttam.
- Ahán, mondja a nagyszakállú vadász bácsi, - most már kezdődik a hordás. A két diót elhelyezik a vermükbe s jönnek vissza a többiért. De megálljatok! Lelövöm a gézengúz semmirevalóit … - mondta haragosan. S a puskacső megvillant a kezében.
Azért – ne féljetek! Nem lőtte ám le, csak engem ijesztgetett. Meg is ijedtem úgy, hogy nyomban kitaláltam, mit kell tenni, hogy valami kevéske részem nekem is legyen a diószüretből.
Leverettem még aznap a diót mind. Csak néhány szemet hagyattam itt-ott a fán, hátha még egyszer eljönnek rá a kedves kis komédiásaim…
A levert dió aztán kamrába került. Mert – mókus ide, mókus oda – én is szeretem a friss diót úgy, mint őkelmék.
Azt az egyet pedig – akárhogyan is törtem a fejem – már nem tudtam kiokoskodni, hogy – a mókus is jóllakjék, a dió is megmaradjon!

Forrás: Az Én Ujságom XVII.. évfolyam 41. száma (1906. október 07.)

Szerkesztette: Homoly Erzsó

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf