Muskátli - 2015. január

muskatli

 

muskatli
Melléklet jó gyermekeknek

2015. január / I. évfolyam / 5. szám

 

Kedves Gyerekek és Örökgyerekek! A Szózat havonta megjelenő elektronikus folyóirat oldalain kis Olvasóinknak is szeretnénk kedveskedni.
Pósa Lajost, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtőjét és gyermeklapját, Az Én Ujságomat hívom segítségül, de új tartalmak is helyet kapnak.  
Száz év elteltével még mindig aktuális, időtálló és lélekemelő az egykori sárga lapok tartalma és közlendője. Fogadjátok szeretettel, s emlékezzetek jó szívvel a száz éve elhunyt költőre, szerkesztőre.

 

HÓNAPVERS

 

Pósa Lajos: Szálló idő

oramuAz időnek sebes szárnyát
Ember meg nem állíthatja -
Szálljon el már egyszer vele
Minden ember búbánatja!

Az elszállott év helyébe
Jött megint egy új esztendő:
Nevet-e ránk sokszor öröm?
Milyen lesz majd a jövendő?

Adjon Isten a nemzetnek
Békességet, boldogságot:
Öröknyíló arany rózsát,
Halhatatlan szabadságot!

Forrás: Az Én Ujságom XXIII. évfolyam 3. szám (1912. január 7.)

 

EMLÉKNAPOK

Jeles napok

 

Január 1-jén szokás volt újévi jókívánságokat mondani házról házra járva, amiért a háziak almával, dióval kínálták a köszöntőket. Újévkor az egész év sikerét igyekeztek biztosítani különféle kellemes dolgok végzésével. Azt gondolták, hogy ami újév napján történik az emberrel vagy amit cselekszik, az egész évben ismétlődni fog. Aki újévkor korán reggel megmosakodott a kútnál, hogy egész évben friss volt. Aki pedig hajnalban elsőként húzott vizet a kútból, az szerencsét hozó „aranyvizet" merített, amiből a családtagokat is megitatták. Nagyon fontos volt a jó cselekedet az év első napján. Ugyanakkor sokféle tiltás is létezett.

Január 6-a, vízkereszt napján általános szokás volt, hogy a katolikus papok a házakat is meghintették a szentelt vízzel (házszentelés). Ezenkívül elterjedt népszokás volt a „csillagozás", amikor gyerekek jártak körbe a faluban csillaggal a kezükben és a kis Jézusról szóló énekeket énekeltek. Ez egyes magyarlakta vidékeken még a mai napig is létező szokás.

Január 22-én, Szent Vince napján a szőlőtermesztő falvakban sok helyütt úgynevezett vincevesszőt vágtak, amit a szobában vízbe állítottak. A kihajtott vesszőkből jósolták meg a következő év termését. Ezen a napon a gazdának sok bort kell innia, hogy bő legyen a termés. Ha Vince napján szép, napos volt az időjárás, akkor jó bortermést reméltek, rossz idő esetén viszont gyenge szüretet jósoltak. Ezzel ellentétben, ha három nap múlva, január 25-én, a „pálforduló" (Szent Pál megtérése) napján sütött a nap, akkor a néphit szerint még hosszú kemény télre kellett számítani. (wiki)

A magyar népi mondóka a január hónapot a következőképpen jellemzi:

Pálnak fordulása
Fél tél elmúlása
Piroska napján a fagy
Negyven napig el nem hagy.
Ha fénylik a Vince,
Megtelik a pince.
A ködös január
Nedves tavasszal jár.

 

Évfordulók

 

Január 01.         1780-ban Pozsonyban megjelenik az első magyar nyelvű hetilap.
                          A Magyar Hírmondó alapításának az éve.

 Január 03.        1930-ban született Gaál Gabriella magyar nótaénekesnő

 Január 11.        1800-ban született Jedlik Ányos pap, tanár, fizikus, feltaláló († 1895)

 Január 20.        1270-ban hunyt el Boldog Özséb a pálos rend megalapítója (* 1200 körül)

 Január 22.        1823-ban Kölcsey Ferenc megírja a Himnuszt.
                          Ekkor ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját.

 Január 25.        1900-ban született Fekete István magyar író, költő, iparművész († 1970)

 Január 26.        1895-ben hunyt el Komjáthy Jenő magyar költő (* 1858)

 Január 29.        1925-ben született Kemény Henrik Kossuth-díjas magyar bábművész († 2011)

 

 

VALÓSMESE

 

A Tisza


tiszaMagyarország címerében négy folyó van: a Tisza, Duna, Dráva, Száva.

Az ország négy folyója közül a Tiszát érti meg és szereti legjobban a magyar. A Tisza a magyar ősfolyó. Magyar földön születik, magyar földön hal meg. Magyar dalt, magyar mondát vet ki zsombékos partjára.

A honfoglalás a Tisza mentén volt a legigazibb.

A föld legjámborabb folyója. Petőfi azt írja róla, hogy sima tükrén a piros sugarak táncot járnak, mint megannyi tündér. Szinte hallik lépteik csengése, mint parányi sarkantyúk pengése. De ha megharagszik: kiönt. Zúgva, bőgve töri át a gátat, el akarja nyelni a világot.

Csodálattal tekint a magyar ember a Dunára, mint valami átutazó szép királynéra, de dalaiban a Tiszát emlegeti legtöbbször. Ki ne ismerné a sok közül azt a szép nótát:

Ki a Tisza vizét issza
Vágyik annak szíve vissza.

Gyönyörű dal az is, amely a Tiszáról így zeng nagy szeretettel:

Lassan foly a Tisza,
Boldog, aki issza.

Forrás: Az Én Ujságom XVII. évfolyam 5. szám (1906. január 28.)

 

 

PÓSA BÁCSI TARSOLYÁBÓL


Közmondások

 

  • Tulajdon kunyhó jobb a más palotájánál.
  • Egyik kézzel, másik ésszel keresi a kenyerét.
  • Arany elmének gyöngy a gondolatja.
  • Nem szól az okos, ha bizonyosan nem tudja.
  • Könnyű ott vitéznek lenni, hol nincs ellenség.
  • Madár repülésre, ember munkára született.
    Forrás: Az Én Ujságom XVII. évfolyam 5. szám (1906. január 28.)
  • Tavaszi szél utat száraszt, téli eső vizet áraszt.
  • Ha Isten segít, mi sem nehéz; ha ő elhagy, erőnk elvész.
  • Minden jó fa jó gyümölcsöt terem.
  • Deszkát mennél jobban gyalulják, annál simább lesz.
  • Nyitott kapu, kedves vendég.
  • Az ész nagyobb az erőnél.
    Forrás: Az Én Ujságom II. évfolyam 2. szám (1891. január 4.)

 

Arany kalászok

 I.
Szüleidhez ne légy soha
Szeretetlen, tiszteletlen:
Arany oltárt emelj nekik
A szívedben.

II.
Minden ember sorsa közös:
Nincs kivétel, se te, se én:
Ne örvendezz a más kárán,
Tanulj inkább a magadén.

III.
Napszálltakor kigyulladnak a csillagok,
Napnyugtatok egy se ragyog.

IV.
Az idő repülésére
Észrevétlenül...
Jaj, ki későn veszi észre!
Üres szívvel nézhet vissza
Elpazarolt életére.

V.
Ha nincs szárnyad: ne is akarj szállni,
Jó, ha meg tudsz a lábadon állni.

VI.
Az élet a legszigorúbb
Iskolamester:
Összehúzza szemöldökét
Százszor, ezerszer.
Ha nem tudod a leckét:
Megtáncoltat, megleckéztet.

VII.
Rakhatnának elém
Kincset garmadába:
Nem kellene, hogyha
Szenny tapadna rája.

Gazdagabb vagyok a
Magam fillérével:
Becsületes munka
Verejtékgyöngyével.

Írta: Pósa Lajos
Forrás: Az Én Ujságom XXI. évfolyam 3. szám (1910. január 9.)

 

A szerkesztő bácsi postája

♦ Szeretem az iparkodó, erős akaratú, szorgalmas gyerekeket. Látom, hogy te ilyen vagy. De még most erődet, szorgalmadat, iparkodásodat ne fordítsd a versírásra, inkább a versolvasásra. Nagyon nehéz a versírás a magadfajta kis gyereknek még akkor is, ha okos, tehetséges fiú is vagy. Eljön annak is az ideje sok olvasás, sok tanulás után, Béla. (Fekete Bélának ENÚ, 1914. január 25-én)

♦ Alig várjátok a vasárnapot, hogy Az Én Ujságom beköszönjön hozzátok s olvassátok belőle az elbeszéléseket, történeteket, meséket, verseket, tréfákat. Hát ha alig várjátok a vasárnapot: nem hiába várjátok: megérkezik Az Én Ujságommal hétről-hétre pontosan s olvasgathattok belőle egész héten át tetszésetek szerint. Jó mulatást, kedves gyermekeim! (Rákósi Ilikének és Piroskának ENÚ, 1914. január 4-én)

Pósa bácsi sírjára tett koszorú. Hálás szívvel emlékszünk meg e helyen a kegyeletről, melynek több fővárosi iskola kis növendékei jelét adták a karácsonyi ünnepek alatt. December 24-én kizarándokoltak Pósa Lajos sírjához, letették koszorúikat a sírra. A szeretet napján áldoztatok a szeretet és hálás kegyelet oltárán. Pósa bácsi költészete nem némult el. A gyermek-szívek e háborús időben százszoros hévvel dobognak a magyar hazáért. Ő gyújtotta lángra ezt a szeretet. Legyen mindörökre áldott az emléke! (Gaál Mózes szerkesztő írta Az ÉNU-ban 1915. január 10-én)

 

IMÁDSÁG


Pósa Lajos: Reggeli imádság

posalajos

Mennyei pásztorunk,
Mindnyájunk őrizője,
Nagynak és kicsinynek
Hű gondviselője!

Kisütött ragyogva
Szép napod sugára,
Én is fölébredtem
Kis harang szavára.

Kis harang szavában
Hozzád száll a lelkem:
Köszönöm, hogy láttál
S megőriztél engem.

Forrás: Az Én Ujságom XVII. évfolyam 1. szám (1906. január 1.).

 

 

EMLÉKEZÉS

 

feketeistvanÉg és Föld

Ifj. Fekete István: Fekete István az Édesapám volt (Móra Kiadó)

 

Többesélyes, ha valaki az apjáról ír könyvet. Családtagként beszámolhat olyan részletekről, amelyekről kívülálló más irányból aligha szerez tudomást, közben persze fennáll a veszély, hogy az elfogultság, a dermesztő tisztelet szétrázza a könyvet, vagy pedig olyasmiről beszél, amiről a csillagok mai állása szerint szordínóban is csak keveset illik pletykálni, ilyen az anya személye példának okáért. Rossz fényt vet.

   Él Magyarországon egy korosztály, amely korosztály Fekete István ifjúsági regényein és állattörténetein tanult olvasni, szokta a betű, a természet, a földrajz szeretetét. Ez a tény sem az íróktól, sem a generációtól el nem vehető, jöhet a gépek, a ráció és a hipermechanika előre jelzett tombolása. Néha felmerül, Fekete István hatékony segítségével voltam képes Móriczot, Nagy Lajost, Örkényt, még később Hamvast, Joyce-t, etc. olvasni. Abból, hogy az ország olvas, Fekete István regényt, elbeszélést, novellát (a Haltenyésztés szakkönyvére nem emlékszem, és talán a Zsellérek is elkerülte a polcomat) nem következik más, minthogy Fekete István író. Nincsenek kétségek. Ma 100 magyarból 100 ismeri Fekete István nevét, 100 személyes ismerősként köszönti Vukot, a kisrókát, 100-ból 100 bizonytalan, hogy ő maga töltött-e egy káprázatos, emberformáló nyarat a Tüskevárban, ötven fogadna rá, hogy igen, ő járt ott, igyekezett megfelelni Matula bácsinak, lőtte az első varjút, fogta az első rákot, csukát. Az, hogy Fekete István írásai átitatták az országot annyira egyértelmű, minthogy a kenyér háromhatvan, az akác felfelé nő.

   De éppen emiatt meghökkentő ifj. Fekete témakezelése. Úgy harsog a könyv lapjairól (néha elcsukolva), mintha szándéka volna megfenyíteni az országot a tengerentúlról. Hosszan töprengtem a genetika különös furfangjain. Hogyan érte el, hogy az öreg Fekete a napi gondok, átvágások, „napi asszony” gondjai közt is toleránsabb, békésebb, türelmesebb – egyszóval: szebb és irodalmibb – a fiánál, aki kivont kardokkal futkos egy olyan tájban, ahol minden növény, madár, állat neve Feketével kezdődik. A harcos ifj. Fekete István pedig, aki e kötetet elkövette édesapja védelmében: sok. Minden vonatkozásban. Sok fiúként, mert csak szuperlatívuszokban képes megszólalni drága édesapjáról, ami ekkora tömegben zavaró. Túlzó a folyamatosan ismételt homéri jelzőrendszer. Riasztó, mennyire nem érti, hogy az irodalomtudomány szempontjai mások, mint az olvasói (kiadói) szempontok.

   Aránytévesztő szerkesztőként, válogatóként, az aczéli magyar irodalom és irodalompolitika szakértőjeként. Sok, sok, sok. Mintha hiányozna belőle az iránymutató egyensúly, ami a rendszert itthon túlélők természetes sajátja, azaz: egyértelmű közhelyekről nem, vagy keveset beszélünk, ha mégis, akkor vendéglátóipari egységben, miután az alkohol megbontotta az arányokat. Sok, ahogyan illeszt. Túlzás a modor, ahogyan oldalakon keresztül Bodor Bélát oktatja. Sok az is, hogy ötvenhatban lelépett, és most apja révén beállít kommunistázni. „Tetszettek volna forradalmat csinálni…” üzeni égi bázisáról Antall József a demokrácia első miniszterelnöke. Csak mostanában kezdjük felfogni, mekkora igazságokat hagyatékozott ránk.

   Nem mondok rosszat, letéve ifj. Fekete István apjáról szóló kötetét, mert a könyv lényegében Fekete István szerelmi levelezése és töredékes munkanaplója. A kommentek feledhetők. Nem fogalmazhatom meg a világos esztétikai konzisztenciát, jól, összefogottan, pengésen írni nem akarat, hanem tehetség dolga. Nem mondhatom, hogy állok értetlenül, hiszen Fekete könyvei megjelentek, csúcspéldányszámban, keresett vele, nem is akármennyit, miközben a szocializmus lényege, hogy szegényként tartani azon néprétegeket, amelyek szegényként kezelhetőbbek. Az írók ide tartoztak. Régen nem kérdés, van az irodalom (írók), és akik ebből élnek. Minden korban. Jó esetben az író is abból él, amit ír. Minden korban. A könyv valószínűleg elfogy majd, mert aki ismeri és szereti az írót, számára fontosabbak a kinyílt sublótban láthatóvá vált gyöngyszemek, minthogy a gladiátor ifj. Fekete íróvá akarja szentelni Fekete Istvánt, az ÍRÓT.

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu

Fekete István 1900. január 25-én született Göllén, 1970. június 23-án hunyt el Budapesten. Az író számos ifjúsági könyv és állattörténet szerzője. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.

***

Komjáthy Jenő Szécsényben született 1858. február 2-án, Budapesten hunyt el 1895. január 26-án. A költő a 19. század végén a magyar líra egyik megújítója. Költészetét egyfajta hídként is lehet értelmezni Vajda János és Ady Endre, a romantika és a szimbolizmus között.

 

 

IRODALOM

 

Komjáthy Jenő: Magyar vagyok

 

angyaloscimerMagyar vagyok! Nem vakszerencse
Tőn engemet magyarrá.
Nem érdek hitvány gerjedelme
S nem önkény teve azzá.
A szellem szent hatalma az,
Mely elborított lángival:
Magyar vagyok, mivel szabad,
Szabad, tehát magyar.

Magyar vagyok. Nincs a világon
Ennél szebb és dicsőbb név.
Testvéreim közt feltalálom
Minden nagy eszme hősét.
Engem sem rémít semmi vész,
Várjon halál, vagy diadal:
Lelkem egész, szívem merész;
Merész, mivel magyar.

Magyar vagyok. Ami szivemben,
Tüstént az ajkamon van.
Nem érez senki sem hivebben
S nem szól világosabban,
Mert egy vagyok és mindig az,
Tettem, szavam lelkemre vall:
Magyar vagyok, tehát igaz;
Igaz, mivel magyar.

Magyar vagyok. Magasra törnék!
De elfog olykor méla bánat,
Ha olvasom az Isten könyvét,
Történetét hazámnak.
Fénynapjainkra gyász omol,
S az egész nép egy sírba hal:
Nem csoda, ha olyan komoly
És bús lett a magyar.

Magyar vagyok. Népem jövőjét
Dicső, nagy színbe látom.
Próféták nem hiába szőtték,
Beteljesül az álom!
Miért a hősök lelke vív,
Eljő, eljő a diadal:
Mert csupa lélek, csupa szív,
Csupa láng a magyar.

Magyar vagyok. Kedvem csapongó
És gyors, miként a villám.
Majd mint a felhő, oly busongó,
Majd mint pacsirta, vídám.
Szivem az érzéstől repes,
Tűz ajkamon a szó, a dal –
S úgy vágtat a vér, oly heves,
Heves, mivel magyar!

Magyar vagyok. A sors kegyelme
Névleg tesz csak magyarrá.
A szabadságnak szent szerelme
Avatott engem azzá.
A szellem csodás lángja az,
Mely fölragadott szárnyival:
Magyar vagyok, tehát szabad,
Szabad, mivel magyar!

 

 

TERMÉSZET

 

Pósa Lajos: A szarvasokról


Kedvesek a szarvasok,
Szarvuknak van ága sok.
Nőnek, nőnek, egyre nőnek,
Mutatják: hány esztendősek.

szarvas4Mint a madár szállva szállni,
Zerge úgy tud futni, járni.
Könnyen viszi fürge lába
Kőszikláról, kősziklára,
Meredekről meredekre
Játszva lebben, mint a lepke.
Hol elillan, hol felvillan,
Majd amott van, majd emitt van.
A kiálló bérceken,
Min egy álom, úgy megyen:
Játszva,
Szállva,
Ingva,
Ringva,
Lengve,
Rengve,
Szökve,
Tűnve.

Végre, mint egy pillanat,
Eltűnik egy perc alatt.
Köd előtte, köd utána,
És a vadász soh'se látja.

Messze, messze északon,
Járnak iramszarvason.
Szánba fogják, cifra szánba,
Csörgőt tesznek a nyakéba.
Pitteg-pattog a kocsis,
De fut ám a szarvas is.
Havas erdők, hegyek alján,
Mint a gőzös, szalad a szán,
Hipp-hipp! Hipp-hopp! - s ott vagyok.
Kedvesek a szarvasok.

In.: Pósa bácsi meséi

 

 

Szerkesztette: Homoly Erzsó

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf