Rakovszky József: Ember, hol az igazi arcod?

Ember, hol az igazi arcod?
Miért a lárva és a síp?
Csak egyet fújsz, mely átkozottul
egyhangú és velőt hasít.
Csaló a fény megtört szemedben,
s hazugság végig életed.
Valód miért van eltemetve?
Más útra térned nem lehet?

Elő, elő az ember-arccal,
a hitvány lárvát félre most!
Jelen korunknak szennye rajtad.
Ütött az óra, vedd le most!
S ha nincs erőd, hogy tiszta fényben
megállj a rothadás felett,
ott végzed majd a szennyes árban
hazug, csalóka életed!

                                     Budapest, 1953. II. 24.