Szenes Erzsi: Szerelmi zsoltár

Megteltem Teveled, mint karcsún ívelt korsó édes nedűvel,
Megfényesedtem a Te közelségedben, mint termés aranyból olvasztott edény,
Kisütött belőlem a derű, mint tavaszi verőfény minden szomorú szenvedőre
Amíg Te voltál a Vezérem,
A Jóságot, mint fehér bárányok bolyhos gyapját ráterítettem minden didergőre
Amíg Te voltál énvelem.
Oh, miért is mentél el Kedvesem?
Miért hagytál el engem?
Miért vontad meg tőlem szerető jobbodat?
Mióta Te szemeidet énrólam levetted
vagyok, mint anyagból készült
és akárki kezébe összetörök.