Sajó Sándor: Férfi szerelme

           I.

Szeressen engem,
Akit én szeressek!
Simuljon hozzám,
Kit én galambomnak
Boldogan nevezzek!
Simuljon hozzám
Büszke hódolásra,
Bízó megadásra,
Ne is legyen gondja
Semmire másra!

Enyém a terhe
Minden búnak, gondnak:
Azért vagyok, hogy
Híven szolgálhassak
Az én galambomnak!
Szolgálom híven,
Leomlok elébe
Boldog büszkeségbe, –
Óh csak szívet adjon
Szívért cserébe!

Százhúros lelkem
Mint a bűvös hárfa:
Harmóniátlan
Zűrzavarral szól csak,
Durva kéz ha bántja;
Szívet kíván, hogy
Zengő dalra keljen,
Szívből szívbe zengjen, –
– Akit én szeressek,
Szeressen engem!

          II.

Ha szíves, gyöngéd, jó vagy hozzám,
Lágy dal kél rólad lelkem kobzán;
Van meleg szívem, benne hála;
Tied szerelmem rózsafája;
Hozzád s magamhoz hűn a sírig
Minden virága neked nyílik,
Neved van minden kicsi szirmon, –
De a gőgöt, a gőgödet porba tiprom!

Óh jaj nekem, ha egyre sértesz,
És jaj neked, hogy meg nem értesz,
Ha kereslek és nem talállak, –
S ha velem szállnod nincsen szárnyad…
Én meghalok, ha kell, miattad,
S ha elveszítlek, megsiratlak,
Vezeklem százszor minden bűnöm, –
De a gőgöt, a gőgödet el nem tűröm!