Rakovszky József: Az első mámor

Emlékszem, részeg este volt,
víg május, telve rózsaággal.
Ezüst ruhában járt a hold…
Szívemben zsongott annyi száz dal!

És megcsókoltam perzselőn
kicsiny kezed, aztán az ajkad;
S te első kedves, drága nőm
magad, remegve nékem adtad.

Azóta ím már ködbe tűnt
a régi május, ifjú voltom,
de a legelső drága bűnt
örökké a szívembe’ hordom,

mely mint csapongó képzelet,
bolygó hajón tépett vitorla,
mit a szerelmes, vad szelek
megráznak olykor még titokba’.

                                   Pilis, 1957. XI.