Fülöp Kálmán: Fényt kortyol majd a zord idő
Az évek soha sem hazudnak
nyarat,az eljön így,vagy úgy,
s ha vizet koldul szomjas vándor,
ajka kiszáradt,megfakult,
suttog a csend,zöld móha vész,
kövek kicsordult könnye hull,
megszólal majd a néma mély,
akár a hegedün a húr,
s felszínre tör rozsdás veder,
tisztán kínálja önmagát,
mint jó vers édes rím-neszét
szívekbe hulló dallamát-
apró remény,túl tulélem ezt is,
mint annyi mást,enyhűl a hő,
s gerincre száradt napjaimból
fényt kortyol ma a rongy idő.