Erdélyi József: Kaszáscsillag

Ellenségem, mint fűszál a mezőn,
hányja fejét és kívánja halálom;
kaszásember leszek én s a mezőt
letarolom, fűtövig lekaszálom.

Magasabb már a hitványa is nálam,
a legkisebbje is fejjel nagyobb;
de széles  rendet vágok sűrűjökben,
s arcom, kaszám győztesen felragyog.

Kaszáscsillag leszek, ha köd borít
Napot-Holdat és csillagsereget, –
kaszáscsillag leszek és lekaszálok
az égről minden irigy felleget.

Körülkaszálom a Fiastyúk fészkét,
Meghagyok Napot-Holdat-csillagot;
a költőket, a legkisebbet is,
meghagyom, mert én is csak az vagyok.

Csillag csillag, költő költő, ha nagy,
mint ha kicsiny; ha jó áldott legyen:
arany-ezüst vagy rézváros, mely épült,
s fénylik Parnasszus-, Helikon-hegyen.

                                                      1976