Erdélyi József: Márciusi hó

Egész télen a füstös konyhán
tüzelt a kislány meg a nagylány;
ha mosdott is, úgy, szappan nélkül;
a sok füsttől, füstös lett végül.

Szeretett volna fehér lenni;
de ki tud oly csodát tenni,
hogy a csóka fehér legyen? –
Ha van tündér, jöjjön s tegyen!…

Tündér, varázsló a tavasz:
hol süt, hol esik, hol havaz;
csupa szeszély, csupa csodás,
váratlan időváltozás.

Jön-megy a lány a márciusi hóban,
abban a gyorsan olvadóban,
mezítláb, és látja, csodálja,
hogy szép fehér lett a bokája.

Hohó! – kiált fel s mossa kezét-lábát,
arcát-nyakát a babonás bohó…
Azóta hiszik a lányok, hogy szépít,
hogy fehérít a márciusi hó.

                                                                  1962