Muskátli - 2015. április
Melléklet jó gyermekeknek
2015. április / I. évfolyam / 8. szám
Kedves Gyerekek és Örökgyerekek! A Szózat havonta megjelenő elektronikus folyóirat oldalain kis Olvasóinknak is szeretnénk kedveskedni.
Pósa Lajost, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtőjét és gyermeklapját, Az Én Ujságomat hívom segítségül, de új tartalmak is helyet kapnak.
Száz év elteltével még mindig aktuális, időtálló és lélekemelő az egykori sárga lapok tartalma és közlendője. Fogadjátok szeretettel, s emlékezzetek jó szívvel a száz éve elhunyt költőre, szerkesztőre.
HÓNAPVERS
A legszebb piros tojás
Ezüst fa tetején Piros a födele, Víg muzsikaszóval Egyszer csak megcsendűl Szőke is, barna is - Koronás királyunk, - Kedves kis babáim, Közeleg a húsvét Hány virágos kancsó Az lesz a fiamnak Az lesz a királyné |
Újra csak megcsendűl Babakirály előtt Forog a babavár, Miről álmodoznak? Mind nézdeli magát Fölvirrad a húsvét Úgy hull a rózsavíz, Arany csattos könyvét Egyik ki van rakva Nini, jaj de szép Hát az a szép hímes |
Hordják a sok tojást, Irja a kilencszáz Szőke baba tipeg - Nem mertem elhozni, Nézi a királyfi, Kinyitja, kitárja, Szőke kis babáról Szőke kis babának Újra csak megcsendűl A királyné előtt Forog a babavár, |
Pósa Lajos
Forrás: Az Én Ujságom XXII. évfolyam 17. szám (1911. április 16.)
EMLÉKNAPOK
Évfordulók
Április 06. - 525 éve, 1490-ben meghalt Mátyás király
Április 08. - 280 éve, 1735-ben hunyt el II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem
Április 09. - 160 éve, 1855-ben született Reviczky Gyula, költő
Április 09. - 165 éve, 1850-ben született Pósa Lajos, költő, szerkesztő
Április 11. - 110 éve, 1905-ben született József Attila, költő
Április 11. - 115 éve, 1900-ban született Mária Sándor, költő
Április 16. - 185 éve, 1830-ban hunyt el Katona József, író, drámaíró
Április 25. - 150 éve, 1865-ben hunyt el Kmety György honvéd
Április 30. - 145 éve, 1870-ben született Lehár Ferenc zeneszerző
Jeles napok
Április 2. - A gyermekkönyvek nemzetközi napja
Április 5. - Húsvétvasárnap
Április 6. - Húsvéthétfő
Öntözködő vers
Jó reggelt, jó reggelt
Tavasz szép virága!
Úgy-e, hogy hiába
Bújtál a kamrába!
Hallod-e, tudod-e,
Mit dalol a csíz?
Hulljon rád gyöngyharmat,
Szagos rózsavíz!
Köszönöm, köszönöm
Tiszta harmat gyöngyét,
Szagos rózsavíznek
Permetező csöppjét!
Tyúkom-búkom mondja:
Kot-kot-kotkodács!
Hulljon a kezedbe
Szép piros tojás!
Pósa Lajos
Forrás: Az Én Ujságom XIX. évfolyam 17. szám (1908. április 19.)
Öntözködő vers
Víz, víz, víz
Szagos rózsavíz,
Piros hajnal harmatozta,
Fehér szárnyú galamb hozta
Hulló harmat, hulladozzál,
Nesze, te szép liliomszál!
Hej, liliom, liliom!
Tündérorcád locsolom.
Szálljon áldás a fejedre,
Piros tojás a zsebembe!
Víz, víz, víz,
Szagos rózsavíz!
Ambrus diák
Forrás: Az Én Ujságom XXI. évfolyam 14. szám (1910. március 27.)
Április 11. - A költészet napja
Azon túl, hogy ebben a hónapban ünnepeljük a magyar költészet napját, jó néhány költőt, írót megihletett a magyar és világirodalomban a fagyos tél igazi végét jelentő április. Sokszor azonban egymástól eltérően ítélték meg költeményeikben, hogy ez valójában mit is jelent.
* Egy szólásmondás:
Április esőitől nyílnak május virágai.
* A Canterburyi mesékben az író, Chaucer, némi áhítattal:
Ha március fagyának erejét
Április langy esője veri szét
Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék
* T. S. Eliot ezzel szemben A puszta ország című művében némi iróniával:
Kegyetlen hónap április, kibontja
A holt föld orgonáit, egybeontja
A vágyat és emléket és a csonka
Gyökerekre langyos esőt zudít
T. S. Eliot: The Waste Land (1922, Weöres Sándor A puszta ország c. fordítása)
* A magyar irodalomban példa erre többek között Radnóti Miklós és Tóth Árpád
…Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt…
Radnóti Miklós: Április
* …Április, óh, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokájú, vad suhanc,
Ujra itt suhansz!…
Tóth Árpád: Április
Forrás: Wiki
Április 14. - A könyvtárosok világnapja
Április 18. - Műemlékvédelmi világnap
Április 23. - A könyv és a szerzői jogok világnapja
Április 23. - A magyar nyelv napja
Pósa Lajos: A magyar szó
Fenyőkoszorúzta virágos völgy ölén
Aranyszavú madár puha fészket rakott...
Halljátok-e dalát, milyen szépen csendül!
Nyissatok ablakot!
Tárjátok ki neki örök szeretettel
Legmélyebb rejtekét érző szíveteknek!
Zárjátok be oda az édes magyar szót,
Mint ahogy a bércek kincset rejtegetnek.
Égbe nyúló fenyők fölzúgnak örömmel:
„Hozott Isten, te szép, aranyszavú madár!
Fészkedre borulunk, hogy édes otthonod
Legyen ez a határ!
Dalolj, madár, dalolj! Zengd be ezt a tájat,
Hogy virág fakadjon dallamod nyomában!
Csöndes rebbenéssel telepedj le sorba
A havasi pásztor kicsi kunyhójában!”
Megreszket a bércek kincstermő kebele:
„Milyen bűbájos hang! Tündér muzsikája?
Szebb, mint a szívemnek, mint arany szívemnek
Csengő dobbanása!
Muzsikálj, te tündér, bűvös muzsikádon!
Varázslelkű dalod legyen az én dalom!
Én majd a szívemen, arany szívemen át
Százszor, ezerszer is visszhangoztatom!
Tűzzetek lobogót a hegyek ormára,
Lengesse zászlónkat valamennyi fenyő!
Aranyszavú madár szép szavába zengjen
Nemzeti ős erő!
Csengj, te szép magyar szó! Dalold be magadat
Erdő zúgásába, patak csörgésébe,
Völgyek ölén zengő harang kongásába,
Fölnevelő dajka altató dalába,
Születő gyermek bölcsőrengésébe!”
Forrás: Az Én Ujságom XII. évfolyam 21. szám (1901)
Április 24. - Szent György napja
Április 26. - Testvérvárosok világnapja
EMLÉKEZÉS
Pósa Lajos: Mátyás király
Hollós Mátyás királyunknak
Koporsóban sincs halála!
A századok tova zúgnak,
De feledés nem száll rája.
Megemészt az idő foga
Hideg márványt, büszke ércet...
Hej de az ő nevét soha!
Visszazengik messze bércek.
Mátyás király! Mátyás király!
Dicsőséges nagy királyunk!
De tudtad is: hol fáj, mi fáj!
De tudtad is: mit kívánunk!
Ha lobog a magyar zászló:
Keresi az ő alakját
S hős kezében fenncikázó
Diadalmas villámkardját.
Csillaga a hadvezérnek,
Az igazság apostola,
A tudósnak, a művésznek
Mind felé száll gondolata,
S a magyar nép emlegeti
Mindörökre jó királyát,
Gyémántkővel rakja teli
Tündöklő szép koronáját.
Mint mikor a nap lebukkan,
Olyan volt az ő halála:
Legragyogóbb korszakunkban
Éjt borított a hazára.
S mint mikor a szép nap fölkel,
Olyan, hogyha emlegetjük,
Homlokunkat fényözönnel,
Koszorúval övezgetjük.
>>> 525 éve, 1490-ben meghalt Mátyás király
IRODALOM
Pósa Lajos: Tavaszi dalok
A békák.
Tavaszi szél rengeti a gallyat,
A gólyahír boldogan sohajtgat:
„Melegebben ragyog már a nap is,
Hazajön már az én madaram is.”
Békák dala suhan át a tájon
Szép csillagos, holdas éjszakákon:
„Jó is lenne az életünk sora,
Csak a gólya ne jönne meg soha!”
Fecskecsalogatók.
Pista gyerek fűzfasípját
Vígan fujja, fujdogálja,
Ki-kiszalad örömében
Zöld mezőre, zöld határba.
Fujjad, fujjad, sípocskám,
Villásfarkút csald hozzám!
- Mit nótázgatsz, Pista gyerek,
Mindegyre a fűzfasípon?
- A csicsergőt, a ficsergőt
Az ereszünk alá hívom.
… Fujjad, fujjad, sípocskám
Villásfarkút csald hozzám!
Gyöngyvirág
Kivirított a gyöngyvirág
Kis kertemben,
Feje fölött dalos madár
Ringva lebben.
Csilingel a gyöngyvirág:
Jaj de szép is a világ!
Szőke kis lány készülődik
A templomba,
Gyöngyvirágot tűz hajába
Mosolyogva.
Csilingel a gyöngyvirág:
Jaj de szép is a világ!
A kis Irma nyuszikája
Irmuskának van egy pesti
Cukornyuszikája,
Úgy szereti, majd megeszi,
Jaj, hogy vigyáz rája!
Mesél neki, dalol neki
Lágy gügyögő hangon,
Az ölében hordja mindig,
Hogy el ne szaladjon.
Pósa Lajos
Forrás: Az Én Ujságom XXIII. évfolyam 17. szám (1912. április 14.)
VALÓSMESE
Krúdy Gyula: A játékcsináló tótok
A Vág mentén, ahol régi várkastélyok rombadőlt falai néznek alá a hegytetőkről az ezüstszínű vízbe, van egy kis falu, amelyet úgy hívnak, hogy Gyürkifalva.
Gyürkifalvához hasonló kis falu van még nagy számmal a Vág mentében, de Györkifalva a legnevezetesebb, mert itt csinálják azokat a gyermekjátékokat, amelyekkel nemcsak Magyarországot, de még a külföldet is elárasztják a szorgalmas tótok.
Régen volt, amikor arra jártam, de hoztam onnan egy kis falovat, amely az íróasztalomon áll. A lovacskának piros pöttyök vannak a hátán, és olyan nagy szeme van, mint egy embernek.
Felülök a lovacska hátára. Hipp-hopp! Elnyargalok Gyürkifalvába, a gyermekjátékok hazájába, ahol Kleba János a főjátékcsináló.
Gyürkifalván a legrégibb család a Kleba család. A Kleba már száz esztendővel ezelőtt is falovakat, kis kocsikat és fenyőfából való emberkéket faragott.
A legöregebb élő Kleba már nem farag semmit, csupán bundában ül a kályha mellett, és onnan nézni hunyorgós szemével, hogyan dolgoznak körülötte az unokák.
A falu végén kis fűrészmalmot hajt a gyors Vág. A fűrészmalom is Kleba család. Ide hordják a hegyek között levágott nagy fenyőfákat.
Klebának csak pirosszemű, falovacskái vannak. Ezek bizony nem tudnák a fűrészhez húzni a fenyőfákat. A furfangos Kleba tehát a Vág folyót fogja be húzó lónak. A gyors habokon együtt pettyes pisztránghalakkal sebesen úsznak lefelé a hegyek között kidöntött fenyőfák, amíg a fűrészmalomhoz érnek. Ott már más Kleba fiúk és lányok őrködnek a parton, akik hosszú, szeges botokkal kifogják a folyóból a fenyőtörzseket.
A család apraja-nagyja belekapaszkodik az elfogott fenyőbe, és viszi nagy kiabálással a fűrész alá. Valaki kinyitja a zsilipet, és a fűrészmalom messzehangzó kattogással, zörgéssel indul meg, hogy vékony deszkára vágja a fenyőt.
A legöregebb Kleba a malomban sem csinál semmit, csak a parton ül és kis cseréppipáját szívogatja. Gyönge már a szeme, de azért mindig ő látja meg leghamarabb, mikor hoz a folyó felülről új fenyőfát. Akkor elkiáltja magát:
- Gyerekek, a folyóra!
Tavasztól őszig dolgozik a kis fűrészmalom a Vágon. Egymásután készülnek el a finom deszkák, amelyeket partra raknak.
Az öreg Kleba most sem csinál semmit, csak egy darab szénnel mindenféle ákom-bákomot rajzol a deszkára.
Ezek az ákom-bákomok majdan jelentik, hogy melyik deszkából, mit kell faragni télen.
Az egyik deszkából csupa lovacska készül, mert a deszka erre alkalmas. A másik deszkából kislányoknak való fababák készülnek. A harmadik kocsinak való.
A hegyek közül kijön a tél, a Vág befagy, mire a fűrészmalom elhallgat.
Az öreg Kleba a családjával a faluba költözik.
A falu közepén a legnagyobb ház a Kleba családé. A fehér falra piros lovacskák és kéknadrágos emberkék vannak festve, hogy mindenki megtudja jóelőre, hogy abban a házban lakik a híres játékcsináló.
Az öreg Kleba felveszi a bundáját, a tűz mellé ül, és egy darab papirosról leolvassa.
- Hát először is csináljatok kétezer lovacskát, fehér lovacskákat piros foltokkal és zöld nyereggel, Mindegyik lovacskának legyen négy kereke és egy hét múlva készen legyen. Mert akkorára itt lesz a lovacskákért a csehországi gyár embere.
A Klebák nem szólnak semmit, csak gyorsan elkapják a vékony deszkákat, a tűzre állítják az enyves bögrét, megkeverik a festéket, és a legkisebb gyerekek a kis kerekeket faragják.
Vidám fűrészelés, kalapálás hangzik a házban.
Az öreg Kleba egy hétig fel sem nyitja a szemét, de akkor kinyitja. Az ajtón pedig belépkedett kezében pénzes erszényével a kereskedő.
- Itt van a kétezer lovacska - felel az öreg Kleba.
És a kétezer lovacska valóban ott van piros pettyekkel és zöld nyereg alatt.
A kereskedő fizet az erényből, elviszi a lovacskákat, az öreg Kleba János a tűz mellett megint előveszi az írást.
- Most pedig készítsetek ezer emberkét. Hosszú fekete bajusza legyen mindegyiknek, piros arca és kék szeme. A kabátja zöld, a csizmája sárga. Egy hét múlva itt van érte a kereskedő.
A Klebák nem szólnak semmit, csak behúzzák a színből a megfelelő deszkákat...
Krúdy Gyula
Forrás: Az Én Ujságom XXIII. évfolyam 17. szám (1912. április 14.)
PÓSA BÁCSI TARSOLYÁBÓL
A szerkesztő bácsi postája
◉ Idegenből küldött leveletekből is kiéreztem szívetek magyar dobogását. Akármilyen ég borul fölétek, hazátokat mindig szeressétek (Báró Thororczkay Évikének és Lacikának, ÉNU 1912. április 14. száma)
◉ Nemcsak a ceruzád rajzolt tulipánt a leveledben, hanem a lelked is tulipánt nyitott benne, a hazaszeretet tulipánját. Vigyázz rá, soha el ne hervadjon. (Vitályos Tiborkának, ÉNU 1912. április 21. száma)
Arany kalászok
I.
Ki istenre bízza magát,
Ha árva sem árva:
Az ő szeme, mint őrcsillag,
Vigyáz mindig rája.
II.
Ha csak játszol a szavaddal:
Nem sokra viszed;
Még utóbb a magad szavát
Magad sem hiszed.
III.
Mit érez a patak,
Mikor a nap csókján
Jégbilincse lehull?
Amit a rab érez,
Mikor kiszabadul.
IV.
A szépségnél becsesebb a jóság,
Mert a szépség csupa mulandóság.
Pósa Lajos
Forrás: Az Én Ujságom XXI. évfolyam 15. szám (1910. április 3.)
Hegedűszóban szép mese
I.
Mikor kikeltkor nyitogatja szemét
A fakadó virág:
Mosolyog az ég is, mosolyog a föld is,
Egyszerre szebb lesz az egész világ.
II.
Ne bizakodj, csak önmagadban,
Az győz, kiben erős akarat van.
III.
Fut az élet, mint a patak,
Napok, évek iramlanak.
Alig veszed észre,
Hogy egyszer csak vége.
IV.
Szép a nap a patak tükrében,
A végtelen tenger vizében,
De mégis csak legszebb az égen.
Pósa Lajos
Forrás: Az Én Ujságom XXII. évfolyam 15. szám (1911. április 2.)
IMÁDSÁG
Pósa Lajos: Tavaszi imádság
Uram, ki egy lehelettel
Elveszed a tél fagyát
És a földet életadó
Fény, melegség járja át:
Adj vidám szép kikeletet,
Örök Jóság, hő Szeretetet!
Virágozzék a fa dúsan,
Koszorúzza zöld levél.
Zsöndűljön az elvetett mag,
Ringatgassa enyhe szél.
Óvd meg, Uram, csapásoktól!
Hadd beszéljen jóságodról.
Kék ibolya illatával
Imádságom elvegyűl,
Kis pacsirta énekében
Lelkem hozzád felrepűl.
Oh hallgasd meg könyörgésem!
Te vagy hitem, reménységem!
Forrás: Az Én Ujságom XXIII. évfolyam 19. szám (1912. április 28.)
TERMÉSZET
Pósa Lajos: Tavi béka, éhes gólya
Napos rónán, hol az égre
Csillognak a nádas tavak,
Békakirály udvarában
Követeket választanak.
Szomorúság ül az arcán
Valamennyi követ úrnak,
Az érkező gólya elé
Úgy indulnak, úgy vonulnak:
Isten hozta Felségedet
A mi tavas, szép tájunkra!
Hallgassa meg: mi fáj nekünk,
Hogyha magát jól kifújta.
A mi kedvünk már nem jön meg,
Mindhiába hegedülnek...
Nemzetségünk pusztulóba,
Kegyelmezzen életünknek!
Hisz nem marad azért üres
Felségednek becses gyomra:
Van itt elég tücsök, bogár,
Ne vágyjon a békacombra!
Pecsenyének ott a kígyó,
A giliszta csemegének.
Csak minekünk kegyelmezzen,
Szebb lesz majd a békaének!
Szerencsétlen békanépség,
Éppen ez a ti bajotok!
Azzal a csúf kutykuruttyal
Örökösen bosszantotok.
Kuruttyoló dalotokat
Fojtsátok a torkotokba:
Akkor aztán lesz kegyelem,
Nem vágyom a combotokra.
...S olyan csendes a nádastó!
Olyan bús a békasereg!
Ki a sáson, ki a nádon,
Daltalanul csak kesereg:
Mért is tettünk ily fogadást,
Hisz így egyszer kipukkadunk!
Fabatkát se ér az élet,
Ha papucsot nem varrhatunk.
Bíztatóan néz le a hold
S fölhangzik a békanóta;
Csűr tetején gyönyörködve
Mondja rá az éhes gólya:
Kelep, kelep, bizony mit ér
Túri vásár sátor nélkül,
Tavi béka kurutty nélkül,
Éhes gólya béka nélkül!
Forrás: Az Én Ujságom XXI. évfolyam 15. szám (1910. április 3.)
Szerkesztette: Homoly Erzsó