Zas Lóránt: Csodaszép

Ez ma a menekítő szemérem, szavakba tört
derengés, léptek verése a feltört föld
peremén, duzzadó telek, a fákról lehántott
kéreg hazája, hó nélküli, csenevész,
fogódzik, üt a világra, szél veri, szél,
fordítjuk a hőre hámlani mérgest,
igazítjuk a sort sorba, zúgjuk az el-
felejtett ütemű dalt, tavaszba, tavaszba,
ez ma a szárny, a degesz, a ló, gyermekem
a buzogányt lefejezték, vitrinre szállt
a bagoly, keze nincs, szeme nincs, éhes,
halra-vadult borjait köpte a partra,
sólyma a sas, itala a vér, hahotázik, a ház,
a fáklya, a templom, az ólak, a kert, a
korom, kiabál, karjában az ég,
holdas, csillagait tereli, vizi-nő,
vizi-szárnyas, szájából eteti,
Napra-verő vályogát köti a falba,
vérével keveri, kezében a kő,
a homok, az acélszög, bársonyos
ágyát veti, az ablak, a kemence, a
kláris, az udvar, lenhajú, sugárszemű,
csodaszép.