Kannás Alajos: Örök nyár

Zöld víz: az alte Donau.
Vitorlás, lánnyal: lenhajú,
a bőre bársony.

A szél mellette andalog
s lebegnek, mint az angyalok
a türkizszínű áron.

És csónakok és gyerekek
hasasok, csukafejesek,
visongás, lárma, ének.

A part homokján könnyedén
indul sok nyári kisregény,
mit mézzel ír az élet.

Csaták: megannyi diadal;
mert nem veszthet, ki fiatal,
az ifjúságot éli

a bakfis is, ki most tanul
ölelni lázban, szótlanul,
s a kötögető néni.

Vitorlák, fény s nyár, a nyár,
mely végleg el sohase száll,
mert túl a földi nyáron

a karcsú lány, a lenhajú,
csak leng az alte Donau
felett a zöldes áron.