Tornai József: Juhász Gyula az Alföld szívén
1
Soha nem jutottál el oda, soha nem jutottál,
soha oda a virág-fához,
átfolyt szádon a Tisza,
benőtte oldaladat a fűz,
fogaid meszes tanya-falak,
soha nem jutottál el oda,
soha nem jutottál el
az asszonyok melléig,
lábuk folyamtorkolatáig,
itt fekszel
a vadvíz árkán zöld mohával
nyakadban,
itt maradtál,
soha nem jutottál el oda,
soha nem jutottál el,
soha istenhez, soha a szeretődhöz,
soha a gyönyör
belvárosába,
egyik tenyered Szombathely, a másik Nyíregyháza,
az egyik lábfejed Szabadka,
a másik Szeged,
ki megszólaltat,
a föld gödreivel beszél
az elmenekülőknek,
alkoholistáknak és
öngyilkosoknak.
2
A férfi fölfelé tör,
mint a fa,
de ami eteti és itatja, az a nő: a föld, az anyaföld,
a férfi az égig-nyilallik, de
ami megmarad, az a nő: az anyaföld,
az őszbehidegülő,
kibimbózó, fölszáradó és
átázó anyaföld,
akkor is, mikor a fa már elkorhad,
a férfi a mulandó fatörzs, ág, levél,
mag és gyümölcs,
a nő az örökké dobogó anyaföld,
tenger,
folyó,
fekete és fehér talaj,
a férfi szerelme csak erő és erőszak,
a nő vagy az anya szerelme
csak szerelem:
Anna a te agyadban,
Anna a földben, Anna mennybeszállása
Anna az égben;
Anna akkor is szerelem
ha már nem szeret,
te csak az ige lehettél,
ő volt a test, melyért
isten lemondott
magányáról,
de te soha nem jutottál el oda,
soha nem jutottál el,
Krisztus lehettél,
anyaföld nem,
Anna nem, szülőanya nem,
isten gyönyörűsége és vágya nem,
a szétrothadó Anna nem,
Anna az istenből kiszakadt sóhaj,
el kell szállnia
csillagok riadt koldus-arca előtt.
3
Gyerekként tudtam:
valaki vár,
a reggelek és facsúcsok
mégse suttogták szélbe a nevét.
Madár-jajgatása megállított a laposokban,
elbuktatott
a homokból-kifújt akácgyökerekben,
a dombtetőkön egy árny
sustorgott fülembe,
kit nem ismertem,
de ki ott nyúlt el
az Alföld szívén,
kutyák kaparásztak
tövises fejénél.
Hirtelen nőttem föl
a lemondásaihoz:
ott álltam
beletemetkezve a Tisza
csontos, sárga
agyába,
de mit törődtem én
az árnyékkal, mi szakállából
jegenyéiből rámesett,
mikor ott a sár,
az isten is magyar volt
s egy kanca
nyerítéséből jött föl a nap.