Bartalis János: Üzenet
Kedvesem, halvány-szép kedvesem.
Ki ott maradtál a kicsi faluban.
Ma éjjel e százcsodájú városból
reád gondolok.
Milyen is az ajkaid? – örök-vérpirosak?
Milyen ízű a csókod?
Hát az ölelésed?
Mit csinálsz most?
Rózsákat dobálnék az éjtszakába,
hogy fehér ágyacskádba hulljanak,
mint május hajnalokon,
hogy Te illatukkal ébredj –
úgy szeretném.
Bolyongok a csúnya aszfalton.
A hold itt is úgy ragyog, mint Kosályban.
Bujdokol a ház-sorok között.
De nem ketten nézzük.
Csak egyedül futok a lázas éjtszakában.
Szívritmusom hallod-e?
Hát lelkem dalát?
Suttogó szavam imáját?
Vidd el, ó, Hold,
Ó, vidd el,
szerelemem szent dalát,
a kosályi kicsi házban alvónak,
az örök Kedvesnek.
Hadd érezze rágondoló csókom
ma éjjel is.