Szent István király hadjáratai

– A Képes Krónika nyomán –

Amikor Szent István király a népet keresztény hitre térítette, sok vezér ellene szegült, mert nem akarták elhagyni a pogány hitet. Ezért Szent István király hadat kiáltott a vezérek ellen.

    Először Koppány vezért támadta meg, akinek Somogyban volt birtoka. Koppány már Géza fejedelem idejében hatalmas vezér volt, és a fejedelem halála után Istvánt meg akarta öletni, hogy örökségét megszerezze.

    Ezért Szent István király összegyűjtötte seregét, és megtámadta Koppány vezért. A királyt a Garam folyó partján övezték fel először karddal, itt állítottak testének őrizetére két főembert, Hontot és Pázmányt. Az egész sereg vezetését a király egy német úrra, Vencellinre bízta.

    Megkezdődött az ütközet, mindkét részről nagy bátorsággal harcoltak, végül hosszú és véres küzdelem után Szent István király győzelmet aratott.

    Ebben a harcban Vencellin ispán levágta Koppány vezért, ezért Szent István nagy birtokkal ajándékozta meg.

    Szent István király Koppány testét négyfelé vágatta. Testének egyik darabját elküldte az Esztergomi-, másikat a Veszprémi-, harmadikat a Győri-kapuhoz, és a negyediket Erdélybe.

    A csata előtt a király fogadalmat tett Istennek, és fogadását híven be is váltotta. Azt fogadta, hogy a Koppány vezér birtokán élő nép gyermekeiből, terméséből és barmaiból örök időkre tizedet adjon Szent Márton klastromának.

    Ezután Szent István királyhíres és eredményes hadat indított nagybátyja ellen, akit Gyulának hívtak.

    Gyula ebben az időben az erdélyi tartományt kormányozta.

    Szent István király Gyula vezér seregét legyőzte, magát a vezért, annak feleségét és két fiát elfogta, és Magyarországba küldte őket.

    Gyula vezért élete fogytáig tömlöcben tartotta, mivelhogy hitében megátalkodott, és a kereszténységre nem hajlott.

    Ezután Szent István egész Erdélyt, ezt a hatalmas és gazdag tartományt minden kincsével együtt Magyarországhoz kapcsolta. Márpedig Erdélyt sok folyó öntözi, ezeknek a fövenyében aranyat találnak, s annak a földnek az aranya igen jó.

    Hadat viselt Szent István a híre Tonuzóba ellen is, aki Taksony fejedelem idejében telepedett le az országban. A fejedelem sok földet adott Tonuzóbának, aki hercegi vérből származott.

    De amikor Szent István király szóval is bíztatta, és a magyarokat mind megkeresztelte, Tonuzóba hitében megátalkodott, és a kereszténységre nem hajlott. Ezért a király elítélte, és feleségével együtt az Abádi-révnél elevenen eltemettette. Sem ő, sem a felesége nem élhet a Krisztusban örökké, de fiuk, Urkund megkeresztelkedett, ő már a Krisztussal él mindörökre.

    Amikor a belső ellenséget legyőzte, Szent István hadat indított Keán ellen, aki a bolgárok és a szlávok vezére volt.

    Keán vezér népei a Balkánon laknak, ezért legyőzésüket a természet megnehezíti: a magyarok itt nehéz, súlyos harcokat vívtak. Végül mégis győzelmet arattak, és az utolsó csatában maga Keán vezér is elesett.

    Ebben a hadjáratban a királyrengeteg kincset szerzett: sok aranyat, gyöngyöt és drágakövet zsákmányolt.

    Ebből a sok kincsből Szent István királyerősen meggazdagodott, de gazdagságát, minden kincsét az egyházra áldozta. A székesfehérvári székesegyházat, amelyet ő maga alapított, ellátta aranyoltárokkal, -kelyhekkel, -keresztekkel és színarannyal bevont, drágakövekkel kirakott főpapi öltözetekkel.