Bíró szép Anna

Magyar népballada

Így iszik, úgy iszik három hajdu-legény,
Bíró Zsigmondnénak kötött kapujában.
Kisétál hozzájuk, aj, Bíró szép Anna:

– Hovávalók vagytok, három hajdu-legény?
– Meződebreceni s aj, bé barassai.
– Nem ismertek-e Hajdu Benedeket,
Hajdu Benedeket, az én édesemet?
– Mi bizony ismerjük, kenyeres pajtásunk.
– Nem bánjátok-e ti, elmenjek veletek?
– Nem bánjuk, nem bánjuk s nyereségnek tartjuk.

Be sétála hamar, aj, Bíró szép Anna:
– Anyám, édesanyám, édes-kedves anyám,
Így iszik, úgy iszik három hajdu-legény
Bíró Zsigmondnénak kötött kapujába.
Kérdém tőle, kérdém: hovávalók vagytok?
Meződebreceni s aj, bé barassai.
Nem ismeritek-e Hajdu Benedeket,
Hajdu Benedeket, az én édesemet?
Hej, de ők ismérik, kenyeres pajtások. –
Nem bája-e maga, hogy elmenjek vélök?

– Ne menj el, leányom, gyönyörű virágom:
Ha ő téged szeret, bizonnyal megkeres! –
Szóval fölfelelé hej Bíró szép Anna:
– Anyám, édesanyám, én elmegyek vélök!

Elindula vélök aj, Bíró szép Anna. –
Úgy mennek, úgy mennek a nagy régi úton,
A nagy régi úton s rengeteg havason.

Szóval fölfelelé nagyobb hajdu-legény:
– Öljük meg, öljük meg, aj, Bíró szép Annát!
Szóval fölfelelé másik hajdu-legény:
– Nem bánom, nem bánom, – nyereségnek tartom!
Szóval fölfelelé kisebbik hajdu-legény:
– Ne öljük meg, szegényt, – hadd jöjjön el vélünk!
– Hogy ha te nem ölöd: téged is megölünk!

Szóval fölfelelé, aj, Bíró szép Anna:
– Jobbfelől zsebemben háromszáz forintom:
Csak meg ne öljetek, én azt nektek adom!…
Szóval fölfelelé másik hajdu-legény:
– Pénzed is a miénk, magad is a miénk!

Szóval fölfelelé, aj, Bíró szép Anna:
– Balfelől zsebemben vagyon négyszáz forint:
Csak meg ne öljetek, én mind nektek adom!…
Szóval fölfelelé másik hajdu-legény:
– Öljük meg, öljük meg, aj, Bíró szép Annát!

Így mennek, úgy mennek a nagy régi úton,
A nagy régi úton s rengeteg havason.
Amikor menének Citrom-patakánál,
Aj, Bíró szép Annát megölék ők hárman.
Rajta felejtették a sok drága gyöngyét,
Drága sok szép gyöngyét s lobogós gyolcsingét.

i – Menj vissza, menj el, kisebb hajdu-legény!
Hozd el hozzám, hozd el a drága szép gyöngyét,
A drága szép gyöngyét s lobogós gyolcsingét!…
Amikor elmene Citrom-patakánál,
Aj, Bíró szép Anna még élt akkorában.

– Ne félj tőlem, ne félj, aj Bíró szép Anna!
Mit izensz éntőlem Hajdu Benedeknek?
– Én csak azt izenem Hajdu Benedeknek:
Ne veszessze magát egy hitvány leányért,
Mert én elvesztettem Hajdu Benedekért!

Aztán odamene Hajdu Benedek is:
– Hol kaptátok ti ezt, három hajdu-legény,
Három hajdu-legény, sok szép drága gúnyát!…
Szóval fölfelelé nagyobb hajdu-legény:
– Nyereségre vettük, nyereségre vettük!…
Szóval fölfelelé másik hajdu-legény:
– Egy nénénk meghala, s arról ránkmarada!…
Szóval fölfelelé kisebbik hajdu-legény:
– Nénénk se hala meg s pénzét el se vettük:
Hej, Bíró szép Annát mi hárman megöltük!

– Gyere velem, gyere, kisebb hajdu-legény,
Mutasd meg énnekem, aj, Bíró szép Annát,
Aj, Bíró szép Annát, az én édesemet!
Mert én neked adom szürke paripámat,
Szürke paripámat s minden vagyonomat!

Úgy mennek, úgy mennek a nagy régi úton,
A nagy régi úton s rengeteg havason.
Amikor menének Citrom-pataknál,
Kapta hegyes tőrét s beléereszkedék:
– Te megholtál értem s én meghalok érted!…

Lengyelfalva, Udvarhely megye; gyűjtötte Vikár Béla