Mentes Mihály: A fizikában tanultam

A fizikában tanultam, úgy rémlik, valaha régen –
Hogyan lehet: a fizikusok jobban tudhatják, mint én,
(Talán nem is igaz. De nekem akkor is szükségem van a hasonlatra.)
Verne Gyula egyik regényében olvastam szintén:

Van úgy, hogy igen-igen nagy csend ül meg a vízen,
Leheletnyi mozgás sem nyugtalanítja pihenő, roppant testét.
Nagy-nagy hideg száll le. Köröskörül már minden jéggé dermed,
De a nyugodt tó nem fagy be. Melegíti a mélyében alvó melegség.

Egyszerre kismadár repül a tó vizére. Inni akarna.
De a sima víztükröt alig érinti szomjas csőre:
Nagy recsegés. A kis madár ijedten elrepülne. Már késő.
Befagy a tó fenékig. S minden élet jéggé mered tőle –

Most így őrzöm lelkem nyugalmát. Mozdulni sem merek.
Nagy vihar volt. Most csend van. Oly jó e boldog béke.
Jaj, csak valaki meg ne mozdítsa, mert tél zuhan rá
S a kínnal őrzött szeretetmelegnek s minden életnek vége.