Kiss Menyhért: Dal a visszatért kedveshez
Milyen bíbor színű ma az alkony
s Te mellettem vagy újra kedvesem,
kacagsz reám ezüstös hangon
s hangodban a múltakat keresem.
Emlékszel, mily szép volt az éj s arcom
forró arcodhoz ért oly csöndesen,
mint mikor dal zendül méla lanton
s a vágy átremegett véremen.
Aztán eltűntél és szívem nem fájt,
kaland voltál, ki a múlttal elszáll,
de emléked édes volt felidézni.
Most visszajöttél, jöjj hát karomba
és szívem dalát halld rám borulva,
mert oly jó újra szemedbe nézni.