Urr Ida: Sóhajos ének

Én csak azt szeretném, hogy ne sírjon senki
és … és ne öleljen senkit sem a bánat,
én csak azt szeretném, hogy amerre járok
fehér őszirózsák csókolják a számat…
s ne haljon meg a titkon, lopva ölő bánat.

Mert, ha könnyet látok, halkan omló könnyet:
a lelkem titokban, haldokolva vérzik…
és a hulló lombok imádkoznak értem
s tágranyílt szemekkel álmélkodva nézik,
hogy csöndes cseppekben levelükre vérzik…

És csak azt szeretném, hogy muzsikaszóval:
álmodjon s ébredjen a gyöngyszemű hajnal;
osonjon el némán minden régi bánat
osonjon el némán a bús, szörnyű jajjal,
hogyha muzsikál a gyémántszemű hajnal…