Kannás Alajos: Emigránsok
Mohazöld mozdulatlanág a magányunk
megtapadunk életünk északi oldalán
de letagadjuk
hogy csillagokra látunk
évgyűrűinket percek szúi porhanyósítják
de a széteséstől megment
a képmutatás kérge
semmink sem maradt
a gyűlöleten kívül
és a fejlődés
évmilliós tempójával mérve
kevés a remény
hogy ebben az életben
kétlábra tudjunk emelkedni