Vályi Nagy Géza: Badacsony

Tompán morajló tóhullám felett
Felhőbe torzult, óriás koporsó,
Látása: fájó… párás-könnybe omló
Ormán: kiáltó, frissen-tört sebek.

Csak Krisztus testén volt még véresebb,
Malasztosabb, piroslóbb kínpatak.
Fátumföld ez, hol sebre seb fakad,
S idő kell, míg mind sorra beheged.

Oh, szent hegy, várj… győzz meg vihart, szelet,
Bár méhed lázas, lávás, nyugtalan,
Feltűzi egyszer diadalmasan

A régi jókedv bokrétás kalapját,
Oh, szent hegy, lesz még büszke szüreted,
Nedűdben: tűz van, élet és igazság.