Kölcsey Ferenc: Bú kél velem...

Bú kél velem, bú jár velem,
  Ki ránt fel kebléből?
Adj egy rózsát, hű szerelem,
  Hajad szép fürtjéből!
Egy rózsát adj, hű szerelem,
  Bár tövises lészen,
Tán ha kínját elviselem
  Majd öröm vár készen!

Mért nyög, miért az esti szél
  Bokor ernyőjében?
Mért fürdik a rózsalevél
  Harmat hűs cseppjében?
Azért nyög, hajh, az esti szél,
  Mert én sohajtottam!
Harmatcsepped, rózsalevél,
  Szememből ontottam!

Fészkén az árva fülmile
  Ha párját siratja,
S búját énekben zengi le,
  Lágyul-e bánatja?
Ó zengenék úgy éneket
  Egyik éjről másra,
S bércet, völgyet, fát, köveket
  Indítnék sirásra!

Szűn a zápor, s szivárvány ég
  Fenn sötét felhőkön,
Vándorsorsom túlhalad még
  Borongós időkön.
Adsz egy rózsát, hű szerelem,
  Bár tövises lészen,
Tán ha kínját elviselem
  Majd öröm vár készen.