vitéz Somogyvári Gyula: Párom
Szinte gyerek még. – Játékos, vidám.
S a szeme most is úgy nevet rám,
mintha nem volnék: csak a játszótársa.
Minden szavamnak oly nagyon örül
s ha nem is hívom: az ölembe ül
s elkerget bút-bajt a cirógatása.
Bármilyen nagy gond – a kicsi kenyér;
sohse kér többet az a kis tenyér,
mindig beéri azzal, ami van!
Neki a Föld – oly apró, kicsike:
én, meg az anyja és a gyereke.
Rajtunk túl minden: szürke, céltalan.
Sokszor nem tudja: kit is becézzen?
Kit simogasson? Melyikra nézzen?
Jósága nem fogy; örök, végtelen…
Szentebb, jobb asszony sohse volt nála
s minden szavam csak koldus-hála,
morzsa-köszönet, kis parány-szem.
Kicsiny kenyérért sohase vess rám,
több is lesz Édes, csak te nevess rám.
Akármi ér:
a mi küszöbünkön megáll a Tél…
1922