Rab Zsuzsa: Letört sirályszárny
Bűvölt madár, dermedten álltam
szeme zöldes reflektorában.
Fények a tört havon. Késpenge-fények.
Mennék haza, de hova érek?
– Maradj. – És bukdácsolt utána
meg nem tett mozdulatok árvasága.
Mezítlen arcunkkal fogtunk fel ázott
szélrongyot, hószilánkot.
Mélység fölött letört sirályszárny
a keze. Már meg sem találnám.
Pillanatok borostyánkövei,
ti majd
megőrzitek.