Puszta Sándor: Nemzedékem
A metró építőihez
úgy estél vad dühvel vicsorítva
munkádnak az újnak
mint kuvasz tolvaj lábikráiba
mint hetek óta éhező a kenyérnek
halni-sípoló tüdő a tavaszi légnek
madár kalitból ösztövér égnek
csikó karámból újfűvű rétnek
egy percre meg nem állva
mit kell még megtenni
életre halálra
végül már nem vicsorítva nevetve
téve tetézve a munka kazlait terhét
telhetetlen éhét
egynemzedék-idő alatt végezve
három nemzedékét!