Szombati-Szabó István: Erdélyi szüret

Ki bort csak máséból iszom,
Kinek hordóm sincs, pincém sincs, pincémben nincs hordó
S hordómban nincs egy hörpintésnyi borom se:
Köszönöm a bort: minden nedvek királyát
S magyar sírva-vigadók szent italát.

Köszönöm a bort, akivel barátosan kínál meg
Kedv-szomjú bortalant a boros.

Köszönöm a bort: sorsvert, gondűzött emberek menedékét,
Akitől meghősödik a gyáva,
Tervet koholnak a céltalanok
S bársony-párnát álmod magának a földönfutó hajléktalanság.

Köszönöm a bort: költők keresztvizét
S bú-rozsdás lelkek gépolaját,
A bort, akiben lakik a kedv, a virtus, a barátság meg az igazság.

Köszönöm a bort: noéi örökünket,
Akitől hamujában fellobban a bírhatatlan isteni virtus,
A bort, aki ha levert, fölemel gondok hekatombáján
A jó minden-feledésnek szűz alpesi fokára.
Köszönöm a bort,
Akitől Isten színéhez emeli fel
Véres, tiport és megalázott emberi homlokát a halandó
S Istennel koccintani: az égre nyújtja szívét
S emeli bártan remegő, csordultig-keserű szívbillikomát Ahhoz,
Aki a napot meg a holdat: arany ivópoharát
Víg áldomásra töltve két kézzel nyújtja felénk.

Köszönöm a bort:
Éljen a bor,
Amíg él Isten és magyarok élnek e nyomorú világon!
Evoé!