Kiss Menyhért: Aranyliliom

Piros vérben fürdik a mező, a rét,
Bíboros áradat zúg át a síkon,
Piroslik távol az alkonyi ég,
Nem soká látlak már, szép magyar vidék,
Nem soká látlak már: Aranyliliom!

Kard oldalamon, csákó a fejemen,
Szívemen lángoló rózsaszirom,
Halál árnyallik izzó szememen,
Be kábító, mély gyönyör a szerelem,
És el kell válni, Aranyliliom!

Nem is szerettél… úri lányi flört,
Egy ötlet, szeszély, ennyi volt bizony,
Csak én éreztem azt a bús nagy gyönyört,
Mely üdvözített és mégis meggyötört:
Felelj a szíveddel, Aranyliliom!

Egy katona, hol a Visztula foly
S ólomszürkén ködlik a messzi horizon,
Őszi árok partján, vérben haldokol,
Egy nevet súg, – s ajkán szelíd, bús mosoly:
Aranyliliom… Aranyliliom…