Bogár Imre

Magyar népballada

Zavaros a Tisza,
Nem akar higgadni,
Az a híres Bogár Imre
Átal akar menni.

Átal akar menni,
Lovat akar lopni,
Kecskeméti nagy vásáron
Pénzt akar csinálni.

Kocsmárosné lánya
Az ablakon leste:
Arrólalól jön egy lovas,
Talán Bogár Imre.

Ezüst a zablája,
Arany a kantárja,
Rózsaszínű selyemszalag
A kantárja szára.

– Kocsmárosné, hajja,
Tíz liter bort ide!
Megkínálom a vármegyét,
Ha iszik belőle!

Huncut a vármegye,
Nem iszik belőle.
Az a szegény Bogár Imre
Most van a kezébe.

Harangoznak délre,
Fél tizenkettőre:
Az a híres Bogár Imre
Álljon föl a székre!

Fölállott a székre,
Föltekint az égre:
– Én Istenem, sok rablásim
Most jutnak eszembe!…

Elapadt a Tisza,
Csak a nyoma maradt,
Meghalt szegény Bogár Imre
Csak a híre maradt.

Tüske-puszta, Tolna megye; gyűjtötte Csanádi Imre