A halálra hurcolt lány

Magyar népballada

Rákóci kocsmába két karajcár a bor, –
Arra mén, arra mén szegény özvegyasszony.

– Gyere be, gyere be, szegény özvegyasszony,
Igyál egy icce bort, vagy ha kettő kell is, –
Sem magad pénzire, se ma fiadéra,
Hanem a lányodért, Bodor Katalinért!

– Lányom, édes lányom, Bodor Katalina,
Eladtalak téged rákóci kocsmába, Rákóci kis úrnak…

– Anyám, édesanyám, kedves szülő-dajkám,
Mért adtál gyilkosnak, Rákóci kis úrnak,
Ki nappal aluszik, éjjel gyilkolódzik?!

Anyám, édesanyám, kedves szülő dajkám,
Micsoda sereg az a fekete sereg:
Napkeletről jönnek, napnyugotra mennek.

– Lányom, édes lányom, Bodor Katalina,
Teéretted jön az a fekete sereg…

– Jó napot, jó napot, kedves napamasszony!
– Fogadja el Isten kedves lányom urát.

– Hol vagyon, hol vagyon én gyöngybéli mátkám?
– Az első szobában ékesíti magát…

– Jó napot, jó napot, én gyöngybéli mátkám!
– Fogadja el Isten, Rákóci kis úrfi!

(Akkor ott felkapja, ló farkához köti,
Tüskékről-tüskékre, bokrokra hurcolja…)

– Lassul járj, lassul járj, Rákóci kis úrfi, –
Már piros cipellőm sarkig vérben úszik!

(Akkor ott felkapja, kengyelt megszorítja,
Tüskékről-tüskékre, bokrokra hurcolja…)

– Lassul járj, lassul járj, Rákóci kis úrfi, –
Már szép selyem ruhám félig vérben úszik!

(Akkor ott felkapja, kengyelt megszorítja,
Tüskékről-tüskékre, bokrokra hurcolja…)

– Lassul járj, lassul járj, én gyöngybéli mátkám, –
Már arany koszorúm félig vérben úszik!

(Akkor ott felkapja, keblére szorítja):
– Mit ennél, mit innál, én gyöngybéli mátkám?

– Sem nem innám, sem ennem, csak ágyba fekünném,
Sem innám, sem enném, csak ágyba fekünném…

– Mit ennél, mit innál én gyöngybéli mátkám?
– Anyám asztalárul csecse-madár szárnyát,
Atyám ablakábul jó fehér bort innám…

– Nyisd ki anyám, nyisd ki zöldelő kapudat,
Vesd meg anyám, vesd meg víg halott ágyamat…

Törökkoppány, Somogy megye; gyűjtötte Lajtha László