Rónay György: Őszre intő

Nézd, már rőt levelet ejt öreg almafánk
könyvemre, ahogy itt alatta olvasok.
Elvirult a hibiszkusz is,
s fogyton fogynak a flox pille virágai.

Így múlnak nyaraink, így jön a hervadás.
Fákon ritkul a lomb, földön az ismerős.
Mind több pártol a föld alá.
– Boldog, még aki fönt élvezi a napot

s tervez, mit hova tesz, merre mit ültet és
mit hoz rendbe, tetőt, tört cserepet, falat:
őszéhez tavaszát köti,
s unokáinak él élete alkonyán.

Mint e vén fa is itt, árnyat ad és terem,
bár fél ága letört. – Jól van, öreg barát,
értem néma levél-szavad:
„Készüljünk, jön a tél.” – Készülök is, ne félj,

csűrbe hordom, amit őszre hozott a kert,
és készítem az új tavasz elé: – legyen
alma, málna, dió megint,
a híves lombok alatt könyvvel időzni hely.