Szentmihályi Szabó Péter: Isten versei

2.

Vagyok, aki vagyok, mondtam magamról,
bár nem kívántam titkolni semmit.
Nem voltam, nem leszek: mindig vagyok,
a Teremtőt nem mások teremtik.
Kezdetben volt az Ige,
ezt is én mondtam, és sugalltam,
ám a végtelenben nincsen kezdet,
nincsen éj, ahol mindig nappal van!
Csak gondolat van, gondolat-folyam,
nem fordítható egy nyelvre sem,
költő vagy, talán megérted, fiam,
kisdeddel próbál szót érteni a Végtelen.
Kérdeznéd, hol vagyok? Hát mindenütt,
de mégsem mindenekben benne,
személy vagyok, önálló értelemmel,
minden látható és láthatatlan lelke.