Pilinszky János: Szerelem szökőkútja alatt…
Lobogva kél a Szellemáradás
ez „Eszme” szórta szent „Szökő-kutak”
az Élet-Űrnek kettős „Polusán”
Hideg tökéllyel mint a sarki fény.
és… átperegve… Alkotónk kezén…………
az Ébredés, a Lenni hajnalán
a két Szökő-kút összeszáll
S én! Isten húron elrándult futam
pokol-szelébe’ kedv-lelő Levél
fehér kísértet árva telkeken
! Egy Szörnyű Ívben Áthidaltalak!
….. azóta fáj, hogy megláthattalak…
s hogy fenn a nyári „messze mennyeken”
szökkennek a szökőkutak.
(1937?)
[Megjelent: Kortárs, 1994/5]