Tűz Tamás: Szemöldökfa

Még nem tudom, milyen szavak sorakoznak föl
e versben, ha egyáltalán annak nevezhető.
Hangyaszorgalmú névelők, névutók, az előírt
formák ragszolgái, kurtán-furcsán beállnak
a menetbe, előljárnak, kullognak hátul,
Isten haragja üldözi őket, még nem tudom,
milyen képeket vet föl a dal folyama
a szívtompulat sötét árkaiban, mikor az ember
sírni szeretne, de nem tud, mikor félre hall
és ezzel mindent elront. Azok után amik
a gyorsírási jegyzetekből kiderültek,
magam keresem föl a kiveszőfélben levő
orchideákat s ha már jártányi erőm se lesz,
a szemöldökfára írom utolsó szavamat.