Vargha Gyula: Téli alkonyat

Ezüstbe vont mindent a dér,
Ezüst lomb a targallyakon,
Ezüst kóró a parlagon,
     Minden fehér.

Kocsim robog, fúvó lovak
Sötét sörénye leng elől,
A csípős szél éjszak felől
     Épp szembe kap.

Magam bundámba burkolom
És álmaimba süllyedek,
Lelkemben mint ködkép lebeg
     Letűnt korom.

Körül az ég s föld peremén
Köd, terjengő homály borong,
Nyugat felé a tűzkorong
     Éppen lemén.