Dutka Ákos: Krisztus halott regimentje

– Karácsonyi legenda. –
              1914

Hét ország útja fekete vér,
A házak ormán füst és tűz lobog.
Ki itt élt, vajon merre kujtorog –
Eléri még e gyilkos téli szél?
Ezer halott a sáros halmokon:
Ellenség, barát, idegen, rokon –
Nyitott szemével mind az égre néz, –
Gazdája mellett egy ló legelész…
És a szívünk a torkunkban dobog.
– Hajó, Fiúk! Előre! most…
Tüzes torkát az égre tátja
Ezer ágyú – s a föld vonaglik:
Bömböl a Halál orgonája

Amott a hegyek üstöke ég,
Kigyúl a sötét decemberi este…
– Valaki jár, Fiúk, a hegyen;
Fehéren, tisztán, mint a köd megyen
S ide világol – látod – a teste…
Amerre megy, puskátlan áll
Fehér ködként a seregek sora –
Véres szívű szent halott regiment!
Millió meghalt, néma katona…
– Hétország útján Krisztus az, Fiúk;
Hazátlan némán bujdosik szegény
Nyomán a fehér halott regiment
Házát, gyerekét keresgeti lent
Felégetett bús országok terén.

Krisztus halott regimentje száll
Hét ország minden útjain átall
S valami titkos új hegyi beszéd
Perbe száll a veres vérengző Halállal.
Krisztus halott regimentje száll…
Hét ország útján vándorol a bánat,
Hazátlan ínség orgona szava
Kíséri a halott árnyék-katonákat.
S amerre Krisztus árnyéka suhan,
Titkos értelmű szózat szava zendül;
Áthat az ágyúk bömbölő szaván,
Hazátlan ínség panaszán keresztül,
Krisztus beszél a fehér hegyeken
Millió apró együgyű gyermekkel,
Tanítja már a Holnap emberét,
Milyen legyen a boldog igaz Ember.