Attila és a mutatványosok
– Callimachus nyomán –
Amikor Attila serege Itáliában járt, Vicenza városa mellett szembetalálkozott a vándor mutatványosok csapatával, egy valóságos cirkusszal. Volt a mutatványosok között kötéltáncos, csepűrágó, erőművész, és mind be akarták mutatni tudományukat a hun királynak.
Attila pedig elhatározta, hogy a mutatványosokat keményen megleckézteti. Közéjük lépett, felhúzta íját, megcélzott egy madarat, és röptében lelőtte. Ezután odaadta az íjat az erőművésznek, és azt mondta:
- Most te következel. Hadd lám, lelövöd-e röptében a madarat.
Hiába próbálkozott, hiába erőlködött az erőművész, Attila íját nem tudta megfeszíteni. Megpróbálkoztak vele a többiek is, egyiknek sem sikerült.
Ekkor Attila elővezettette paripáját, teljes fegyverzetben egyetlen ugrással a hátára pattant, és vágtatott vele egy kört. Amikor leszállott a lóról, azt mondta:
- Most ti következtek. Pattanjatok fel a lóra, és vágtassatok egy kört.
De már ezt meg sem próbálták a mutatványosok.
Ekkor Attila szigorúan összeráncolta homlokát, és azt mondta nekik:
- Itt maradtok vitézeim között, de kemény fogságban. Addig nem is szabadultok, amíg az íjjal bánni nem tudtok. S hogy megtanuljátok, ezentúl csak azt eszitek, mit nyíllal magatoknak szereztek.
Néhány hét múlva sápadtan, lefogyva, kimerülten jelentek meg a mutatványosok, és bemutatták Attilának, hogy tudnak az íjjal bánni. Olyan íjászok lettek belőlük, hogy még a hunok is megbámulták őket.
Attila megdicsérte a mutatványosokat, és besorozta őket a seregébe.