Rakovszky József: Vagyok
Vagyok csodálója messze csillagoknak,
hallgató tavaknak, lejárt szemeknek,
elnémult ajkaknak, hideg kezeknek,
és száguldó vadaknak, kiket rút kacajjal
bősz üldözők lihegve követnek.
Vagyok siratója kivagdosott fáknak,
széttaposott testű bogárkáknak,
oktalanul leszaggatott virágoknak,
leköpködött messiásoknak,
s megrugdosott apostoloknak.
Vagyok bámulója szent templomodnak,
megpendítője halk cimbalmoknak,
hű szerelmese örök Természetnek,
s félője az én Teremtőmnek,
az én Istenem felséges haragjának.
Budapest, 1949. II. 25.