Szabolcska Mihály: Most megyek el innen…

Most megyek el innen, most megyek,
Hogy lehulltak mind a levelek
És az erdő némán szendereg,
Most megyek el innen, most megyek!

Ott visz el az utam mellette,
Csak valahogy föl ne ébredne,
Minek szomorítnám, oh minek?
Jobb nekünk így szótlan válni meg.

Hej, ha most leveles nyár volna,
Tudom, hogy szomorún susogna,
S apró lombjairól a fáknak
Fényes harmatkönnyek hullnának!