vitéz Somogyvári Gyula: Csönd-anyámnak vagyok a fia

Csönd anyámnak vagyok a fia
s a Fehérségnek vőlegénye.
Ugy-e Édes: mi sehova se vágyunk,
minékünk kincs, rang, dicsőség se kéne.

Egy kis sarok, hol megpihenhetünk,
meleg karokkal, halkan – ölelőn,
mit bánjuk mi: hogy milyen szálat szőnek
az élet-pókok lassan – a jövőn!

Csak a vén óra járjon a falon.
– Ingája nékünk meséket ketyeg. –
És mérjen nékünk méltóságosan
hosszú szerelmes, boldog perceket…

1920