Komjáthy Jenő: Körfolyás
Szerelmes lánykasóhajából
A rózsatőn virág fakad,
És a virág leheletéből
Szerelmes, édes gondolat.
A hangtalan vágy megfogamzik;
A durva kőben akarat;
A földet forró vágy hevíti,
Kaszás a réten vért arat.
A lég is vemhes lesz a bútól,
Mitől a homlok gyöngyözik,
A szem s az ég ha sírni szűntek,
A felhő – gond elköltözik.
Az nyög, sikolt, sír a viharban,
A mi szívünkben háborog;
Az tépi dúlja zöld vetésink,
Mi orvkezekben a gyilok.
E csillagboly parány ürében
A csepp is lélekszámba megy.
A bölcsességnek csarnokában,
Áll lángbetűkkel: «Minden egy».